Címke: zenekar

Elhaló hangok – Yaron Zilberman: A Late Quartet / Búcsúkoncert

2013. július 25. – írta

Bár a nyári blockbusterszezon óriásrobotjai, acélemberei és örökifjú vámpírjai körül gerjesztett PR-zajban úgy tűnhet, hogy a mai mozik már főleg csak kamaszoknak (esetleg kamaszlelkű felnőtteknek) tartogatnak izgalmakat, a szélesen értelmezett fősodorban éppen ellentétes irányú folyamatok zajlanak. Mivel az ötvenes évek autósmozijaiban fogant baby-boomerek mára nyugdíjasok lettek, jelenleg a leggyorsabb ütemben növekvő korcsoportot amerikában a hatvanöt év felettiek képezik.

Válogatott dokumentumfilmek a 43. Magyar Filmszemléről – A szovjet levelezőpajtás, Népművelő a felvevőgéppel, Allah minden napján szaladnak a lovak, A Nyolcak nyomában, Last Call – Dresden Dolls

2012. február 9. – írta , ,

Jó nevű rendezők változó színvonalú munkái,félig-meddig ismeretlenek sikeres próbálkozásai, hosszú éveken keresztül forgatott filmek vagy televíziós szösszenetek, ismeretterjesztő vagy dokumentarista stílus, kellemes meglepetések vagy „kiszámítható” színvonal – talán így foglalhatnánk össze vázlatpontokba szedve az idei Szemle dokumentumfilmjeit. A témájuk, munkamódszerük vagy stílusuk miatt legérdekesebbek közül szemelgettük. Gondolatainkban végig ott bujkált a mi lett volna ha? kérdés: mi lett volna, ha az idei szemle versenyfesztiválként működött volna, mely filmek szerezhették volna meg a díjakat?

Rómeó, Júlia, és a Vasfüggöny – Jacek Borcuch: Wszystko, co kocham / Minden, amit szeretek

2010. november 19. – írta

Bármennyire is elutasítjuk, csillogónak, pénzszagúnak és erőltetettnek tituláljuk az Oscar-díjakat, a szobrocskához valamilyen szinten kötődő mozgóképek mindig hoznak egy olyan szintet, amelyet nem kapunk meg a mindenkori hollywoodi tucatfilmektől. A sorba kitűnően illik az idei lengyel Oscar-küldött: Jacek Borcuch Minden, amit szeretek című alkotása.

Az üllő és a kalapács között – Sacha Gervasi: Anvil! The Story of Anvil

2010. június 24. – írta

Akinek lelkiismeretfurdalása van a sok letöltött zene miatt, az nézze meg ezt a filmet: kicsit (de csak kicsit) megnyugszik, mert kiderül, hogy a javát úgyis a stúdiók fölöznék le, s nem mindig fizetik ki a „kisebb” zenekarokat. Akinek pedig nincs lelkiismeretfurdalása, az még inkább nézze meg: hogyan kényszerülnek tehetséges, ötletes emberek méltatlan munkára, mialatt mi az mp3-akat tologatjuk a merevlemezünkön. Alább az Anvil zenekar hihetetlen története.

Stefano szerint a világ – Gianni Zanasi: Non pensarci

2008. június 2. – írta

A 35 éves Stefano zenekara nem teljesen sikertelen, de az átütő berobbanás még várat magára. Az egyik fellépésen énekesük a közönség közé veti magát. Szép performansza és lezárása lehetne ez a koncertnek, a nép azonban félrehúzódik, Stefano társa pedig padlót fog. A keretbe zárt vígjáték már több fesztivált is megjárt: keserédes történet a napfényes Riminiből.

Friss film és sorozat

Szavazó

Mi a kedvenc „eat the rich” tartalmad a közelmúltból?

Szavazó

Mi a kedvenc „eat the rich” tartalmad a közelmúltból?

Friss film és sorozat