Az ízlés filmológiája – Jegyzetek a kulinária és a film kapcsolatáról

2015. december 21. – írta Ritter György

Az ízlelés és a szaglás – bár mellékérzetnek számít – a vizualitással közvetlen érzéki hatásokat fejez ki. Hasonló azonosulás fedezhető fel a pornográfiában is – nem véletlenül. A különbség leginkább ott ragadható meg, hogy a pornó kizárja az emberi létezés társadalmi, pszichológiai dimenzióit, míg a kulináris érzéki hatása (akár dramaturgiai funkcióival) „felruházhatja” ezekkel a „szereplőt”. „Az ember nem abból él, amit megeszik [...], hanem abból, amit megemészt” – írja a neves 19. századi gasztroesztéta, Brillat-Savarin. A film pedig kihasználja, hogy az ételből kibontsa ezt az érzetet és a gondolatot.

Rémálmok rendezője – Wes Craven-portré

2015. december 2. – írta Csiger Ádám

Aligha túlzás kijelenteni, hogy a 76 évesen elhunyt Wes Craven személyében a valaha élt legjelentősebb horrordirektort veszítettük el. Az író-rendező legjobb filmjei mind tartalmuk, mind stílusuk terén kiemelkedőek.

Én vagyok Drakula, avagy Blaskó úr esete a világhírrel – Lugosi Béla-portré

2015. november 20. – írta Szántai János

Lugosi Béla évtizedekre meghatározta a módot, ahogyan Drakulát alakítani lehetett a vásznon. És bár azóta több száz, ha nem több ezer színész bújt a vérgróf bőrébe, az etalon mégis a Lugosi-féle karakter maradt, amihez viszonyítani, amitől eltérni lehet, így vagy úgy. Pedig nem örült, hogy beskatulyázták az örök gonosz szerepébe.

A horrorsztár magányossága – Christopher Lee-portré

2015. július 17. – írta Csiger Ádám

Úgy tűnhet, Christopher Lee a beskatulyázás áldozatává vált (hasonlóan Lugosi Bélához), de valójában e horrorikon alakításai személyesebbek voltak, mint gondolnánk.

„Reméltem, hogy feltámad, és elrepít” – Felméri Cecília, Lakatos Róbert: A Drakula dilemma

2015. június 11. – írta Zsigmond Andrea

„Vajdahunyadnál megnézzük Drakula várát, hátha él még” – mondja egy nő a Drakula Expresszen. Előtte persze Böjte Csabát is meglátogatja. Élni tudni kell.

Nő a verseny – 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál II.

2015. április 17. – írta Csiger Ádám

A 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztivál versenyprogramja egy külön tematikus szekciónak is beillik, hisz a benne szereplő filmek egyaránt női sorsokról mesélnek, és teszik ezt inkább több, semmint kevesebb hatásfokkal.

Vérszegényszívás – Gary Shore: Dracula Untold / Az ismeretlen Drakula

2014. október 9. – írta Jakab-Benke Nándor

Az új Drakula-film eredeti címében az áll, hogy Untold, azaz elmeséletlen. Bárcsak úgy maradt volna, elmeséletlenül.

Játsszunk orvosost! – A videójáték-film problémáiról 1.

2013. augusztus 23. – írta Szabó R. Ádám

Mi a baj a videojáték-adaptációkkal? Mert valami gond van velük, ez tagadhatatlan. Nem született egyelőre olyan nagy számú játék-film, mint amennyi mondjuk a hasonlóan intermediális adaptációnak számító képregény-filmből, de ezen alkotások színvonala és sikere (legyen az kritikai vagy anyagi) arányaiban is messze alulmúlja Batmanékét. Valamiféle betegségben szenved a műfaj, amelyre egyelőre még nem találták meg a filmesek a gyógyszert. Következzen egy félig-meddig kronologikus diagnosztizálás!

Világméretű horror – A horror története 4/4.

2013. július 19. – írta Csiger Ádám

A kilencvenes években a horror nagyobb helyet vívott ki magának a fősodorban, mint valaha. Persze korhatáros zsánerként nem vehette fel a versenyt az új évezred multiplexeinek családbarát blockbustereivel, ám másodforgalmazásban (DVD, Blu-ray, VOD) virágzóbb zsáner, mint eddig bármikor. Műfajtörténeti sorozatunk (egyelőre) utolsó része.

Halálugrás előtt – Tony Scott-portré – 1. rész

2013. január 31. – írta Kriston László

Egy állítólag csúcson lévő híresség sokkoló, váratlan öngyilkossága mindig megingatja a sikermítoszt. Főleg, hogy filmjei a bátorság, a rátermettség, a hősiesség amerikai értékrendjét dübörögték hangosan. Mi hiányzott az életéből? Miért érezte elviselhetetlennek? Egyértelmű válasz híján „csak” a rózsaszín baseballsapkás rendező műveiben kutakodhatunk.