Fiút gyúr magából – Céline Sciamma: Tomboy

2012. január 6. – írta Farkas Péter

Céline Sciamma ismét olyan kamaszokról mesél, akik kezdenek belekóstolni a nemi identitás kialakulásának zűrzavaros időszakába. Második nagyjátékfilmje már dicséretre méltó, érett munka: a kényelmetlen témát józan hidegvérrel ecsetelgeti.

Alkonyat ellen – Craig Gillespie: Fright Night / Frászkarika

2011. augusztus 23. – írta Csiger Ádám

A klasszikus horrorfilmek remake-jeinek se szeri, se száma, viszont az eredetijükhöz méltó újradolgozásokat egy kezünkön megszámolhatjuk. A Frászkarika című vámpírmozival az utóbbiak listája bővül: a film nem jobb hangulatos origójánál, csak másmilyen, elődje hamvaiból új életre kel és harap.

A sportoló, a bőrdzsekis, a szemétkedő, a hercegnő, az okostojás és a tolvajlány meséje – John Hughes: Nulladik óra / The Breakfast Club

2010. december 9. – írta Farkas Balázs

[kritikaíró pályázat] Konfliktusok, előítéletek, humor és dráma fér meg egymás mellett egy középiskolai könyvtárba zárva; erről szól a Nulladik óra, a tavaly elhunyt John Hughes egyik legelismertebb alkotása, amely egyben egy laza, tematikus trilógia középső darabja is (a Sixteen Candles és a Weird Science között).

Ne untassuk a közönséget! – Az American International Pictures stúdió története I.

2010. december 8. – írta Szalay Dorottya

Az akció, az erőszak és az erotika ábrázolásának hatásmechanizmusára épülő Arkoff-formula¹, illetve a fiatalok nézői magatartásának elemzését célzó Pán Péter-szindróma² elméletének alkalmazása – mely mára elcsépelt alaptörvénynek számít a szórakoztató filmeket gyártó stúdiók körében – az 50-es évek Amerikájában kiugrási lehetőséget biztosított a kor legkülöncebb minimoguljának, az American International Pictures-nek.

Vérplazma-mozi – A bealkonyult vámpírfilm

2010. július 19. – írta Ritter György

A Harry Potter-generáció olvasókörének második kultuszeposza, az Alkonyat-tetralógia nemcsak a roxforti varázsló hasadt lelkének továbbgondolására, de a vámpírmítosz irodalmi és filmbeli megújítására is törekszik. A generációs közérzet-sztori nihilizmust, szerelmet és a választás kényszerét mozgosítja, de az ősrégi klisék médiabarát vérátömlesztése inkább divathullámot eredményez, mint a zsáner reinkarnációját.

Halak a hálóban – Andrea Arnold: Fish Tank / Akvárium

2010. március 15. – írta Szabó Virág

Lehatárolt, mesterséges élettér, melynek lakói látványul szolgálnak számunkra – ezek az akvárium jellemzői ugyan, de akár a film médiumának is megfeleltethetőek. Andrea Arnold rendezőnő azonban ennél tovább megy: azonos című filmjében az akvárium nem csak önreflexív motívum, hanem olyan átfogó metafora, amely kihat a tartalomra és a formára is.

A selejtek mozija – Michael Bay: Transformers – Revenge of The Fallen / Transformers – A bukottak bosszúja

2009. június 30. – írta Bán Attila

Könnyen lehet, hogy ez a 2000-es évek legfontosabb filmje: a legnagyszerűbb és megdönthetetlen bizonyítéka annak, hogy a Földön nincs értelmes élet. Ha ez a film a műholdsugárzás által valaha is értelmes földönkívüli civilizációhoz ér, azok azonnal szét fogják robbantani az egész nyomorult bolygónkat, és bizony megérdemeljük.

Amerikai pite reloaded – Sean Anders: Sex Drive / Szextúra

2009. január 8. – írta Dunai László

Úgy tűnik, a disznó poénok iránti kamaszkori érdeklődés kielégíthetetlen, mert a tinik hormonjai még mindig (de miért is ne?) megpezsdülnek a tabunak tartott témák hatására. Jó tíz éve, amikor az Amerikai pite berobbant a tinédzserek szexéhes mindennapjaiba, megindult a (szexről szóló) tinifilmek áradata, melynek egyik hosszúra nyúlt ágának rügye a Sex Drive.

A tettes gördeszkát cserél – Gus van Sant: Paranoid Park

2008. május 12. – írta Virginás Andrea

Egy legalább két méter átmérőjű betongyűrűben néhány gördeszkás köröz, jobbára félhomályban, egyre közelebb gördülve a gyűrűt lezáró csillag alakú rácshoz. A kép videósan tompa, az arc nem kivehetőek, háttérben az urbán mocsár, sivatag, dzsungel. A történet – akárcsak a fenti képsor – túl lírai, hogy durván belédtaposson. Ahhoz viszont túl pőre, hogy elandalodj.

A hercegnő, a pite és a többiek – Egy sikerműfaj keresztmetszete

2006. február 15. – írta Buzogány Klára

A Dogville forgatására érkezett Paul Bettany szállodai szobájában az ágyra hajította azt a pornólapgyűjteményt, amelyet rendezője, Lars von Trier utasítására szerzett be a reptérről errefelé. Ekkor lépett a szobába Nicole Kidman, megismerkedni filmbeli partnerével. „Nicole köszönt, mire Lars azt mondta, hogy neki mennie kell, de Nicole feltétlenül nézze meg az impozáns pornógyűjteményemet – emlékszik vissza a színész. – Ettől nekem elállt a szavam, és olyan zavarba jöttem, mint egy 13 éves kisfiú. Hiába mentegetőztem Nicole Kidman előtt, hogy ezek nem az enyémek, hanem a rendezőnké, egyre cikibb volt a helyzet. Öt perc múlva motozást hallottam a folyosóról. Kiderült, hogy a kínos beszélgetés alatt Lars von Trier végig hallgatózott. Tiszta őrült ez a pasas!”¹