Excelsior! – David O. Russell: Silver Linings Playbook / Napos oldal

2013. február 10. – írta Buzogány Klára

Állíthatták már trófeás polcukra a legjobb filmnek járó Oscar-díjat beteg főszereplőről készült drámák producerei megérdemelten is (Száll a kakukk fészkére), és kevésbé megérdemelten (Becéző szavak) is. Az idén nyolc kategóriában jelölt Napos oldal producerei talán nem fognak ennyire örülni, de a (mellék)szereplők egészen biztosan. Szobrocska ide vagy oda: a néző elégedett mosollyal és maradandó filmélménnyel távozhat a moziból.

Filmerekció – Wim Wenders: Pina

2011. június 7. – írta Oláh-Badi Levente

Állítólag a sasnak annyival jobb a látása mint a miénk, hogy ha egy filmre magunkkal vinnénk, ő legfennebb csak a pixeleket, az apró, szaladgáló, színes pontokat látná, a filmképet nem. A Pina című 3D-s Wenders-film nézése közben hiányzott, hogy nincs sasszemem, és éreztem, hogy nem jól van ez így.

Táncos a sötétben – Darren Aronofsky: Black Swan / Fekete hattyú

2011. január 13. – írta Hlavaty Tamás

A Fekete hattyú sok hasonlóságot mutat Aronofsky legutóbbi sikerfilmjével, A pankrátorral. Most nem egy hidrogénezett hajú erőembert látunk, hanem pont az ellentétét: egy törékeny balerinát, de neki is ugyanúgy végig kell járnia a maga passióját, ahogy a bunyós Randy Robinsonnak, és az ő „kereszthalálára” is egy színpadon kerül sor.

A celebeket lelövik, ugye? – Sydney Pollack: They Shoot Horses, Don't They? / A lovakat lelövik, ugye?

2010. december 9. – írta Bálint Zsolt

[kritikaíró pályázat] Mára már számtalan film, musical, regény tette témájává a show-biznisz kegyetlen működésmódját, a Chicagótól kezdve a Czukor Show-ig. Ugyanakkor Sydney Pollack A lovakat lelövik, ugye? című, 1969-es filmje (és annak alapjául szolgáló, 1935-ös regény) az elsők közt engedett bepillantást a csillogó máz mögötti sötét kulisszák mögé, valamint bemutatta napjaink egyik legnépszerűbb televíziós műfajának, a valóságshow-nak egy korai modelljét akkor, amikor az még nem is létezhetett.

Mint tű a szénakazalban – 6. EDIT Nemzetközi Táncfilm Fesztivál, 2010, október 8–10., Budapest

2010. október 14. – írta Nagy Bori

Sokan még nem is hallottak róla, miközben a hétvégén már hatodjáraa rendezték meg az EDIT Fesztivált. A háromnaposra zsugorodott táncfilmes mustra a Budapesti Őszi Fesztivál jótékony köpönyege alatt bujkál, s ezt a reklám is megsínyli. Aki mégis értesült róla, táncfilm-különlegességeket nézhetett meg a Toldi mozi párhuzamos vetítésein.

Rumba fojtva a jókedvet – Dominique Abel, Fiona Gordon, Bruno Romy: Rumba

2009. május 31. – írta Buzogány Klára

Dominique Abel és Fiona Gordon többnyire egy személyben a forgatókönyvírói, rendezői, producerei, executive producerei és főszereplői is a filmjeiknek. A Rumba valahova gyermekkorunk rajzfilmjei, a néma ősfilmes komédiák, Chaplin és Almodóvar közé fészkelte be magát, bármennyire távol is állnak egymástól e sokszög csúcspontjai.

Cashdance – Darren Grant: Make It Happen / Dobd be magad!

2009. március 2. – írta Plájás Erzsébet

Hollywood utóbbi 10 évének zenés-táncos tinifilmjei között voltak olyanok is, amelyek többről szóltak, mint pusztán a betétdalokról és táncokról. Ez viszont az a film, amiben egyetlen eredeti mondat sem hangzik el, és egyetlen váratlan fordulat sincs – ami esetleg mégis annak tűnik, az is az 1983-as Flashdance számlájára írható.

Zenére mozgó-képek – Carlos Saura: Fados

2009. február 19. – írta Makai Beáta

A spanyol történelemmel, vagy annak aktuális „valóságával”, mindig burkoltan, de annál élesebb kritikával foglalkozó Carlos Saura újabb mesével állt elő: ez is mese, ez is trükkös, ez is történelem, csak éppen nem a Nagy. Tavernák füstjében születő barátságok, tengerek végtelenjéből közeledő, rabszolgákkal megrakott hajók, távoli ismeretlen kikötőkben felszálló köd, gyönyörű nők és persze a szerelem.

Látkép, ablakból, nézővel – Cédric Klapisch: Paris / Párizs

2008. november 3. – írta Nagy Boglárka

Egy egyetem történelemprofesszora, egy építész, egy szívbeteg táncos, egy szociális munkás – az egyes emberek életéből épül fel a város léte, ritmusa és alakzatai. Egy olyan világvárosé is, mint Párizs. Cédric Klapisch egyéni sorsokból igyekszik összerakni egy változatos párizsi látképet.

Narancs, fogakkal belül – Tarsem Singh: The Fall / Zuhanás

2008. október 27. – írta Szabó Róbert Csaba

Kedvem lenne ezt a magyar címet adni az egyébként Zuhanás néven futó filmnek, mert ugyanúgy, ahogy a Pán labirintusában, itt is egy külső és egy nagyon személyes, a képzelet uralta belső világ áll egymás mellett, és ahogy az lenni szokott, kiegészítik egymást, sőt, határaik össze is mosódnak: a szépség rútsággal, és fordítva, a rútság szépséggel egészül ki. Narancs, belül fogakkal.