Elemi pókösztön – Marc Webb: The Amazing Spider-Man 2 / A csodálatos Pókember 2.

2014. május 2. – írta Verpeléti András

Évek óta töretlen a képregényfilmeket övező óriási érdeklődés, úgyhogy akár tetszik, akár nem, garantáltan megélünk még jó pár folytatást és rebootot. Még a Marvel Entertainment leggyengébb produkcióinak számító Thor-filmek is olyan sok pénzt termelnek, hogy Michael Cimino is csak nehezen tudná elszórni. Ezek után nem csoda, hogy a Sony is szerette volna minél előbb bebiztosítani a frissen újraindított Pókember-univerzumot egy folytatással. Míg az előző opusz a hangsúlyos eredettörténet mellett csak egy viszonylag gyengébb antagonistát vetett be, az új film ennek tökéletes ellentétét ígérte. Más kérdés, hogy a végeredmény mégsem egészen ezt tükrözi.

Sem szuperhősöknek, sem szívtipróknak nincs helyük a kínai tévéfilmekben

2014. március 25. – írta a szerk.

Tabuként kezelnek számos témát – így a szuperhősöket, a szívtiprókat és a házasságon kívül született gyerekeket is – a televíziók képernyőjén a kínai cenzorok – derül ki a Pantao Csengpao napilap beszámolójából.

Egy műfaj születése – A képregényfilmek története. 2. rész

2013. december 27. – írta Szabó R. Ádám

Az első részben röviden áttekintettük, hogy miként jutott el a képregényfilm műfaja a kezdeti „primitív”, naiv időszakából a rizikósabb alkotásokig, odáig, hogy már itt-ott felbukkant komolyabban vehető próbálkozás az adaptálásra, most pedig folytatjuk a filmtörténeti áttekintést, amely a képregényfilm mint tagadhatatlanul önálló, erős műfaj létrejöttéhez vezető utat mutatja be.

Szórakoztató marhaság – Alan Taylor: Thor: The Dark World / Thor: Sötét világ

2013. november 18. – írta Veres Szilárd

A Thor második része ugyanolyan ostoba, mint az első, de legalább sokkal szórakoztatóbb.

Üres álca – Jeff Wadlow: Kick-Ass 2.

2013. augusztus 21. – írta Iszlai József

A képregényadaptációk elmúlt évtizedének hagyományán próbált túlmutatni három éve a Kick-Ass (Ha/Ver) című, friss lélegzetvételű akciófilm, amely furfangos célt tűzött ki magának az amerikai mozilátogatók meglepetésére. Úgy ragaszkodott formailag a (szuper)hősök mítoszához, hogy a protagonisták emberfeletti képességeit mind mellőzte. A képregényes konvenciókhoz ragaszkodó képi és tartalmi megvalósítás olyan állandó helyzetkomikumot kölcsönzött a cselekménynek, amely néhány esetben már az abszurditást érintette. Mindezekkel egyidőben az emberfelettitől megfosztott akciófilm hű maradt az archetipikus képregényhős beavatási folyamatához: felismerés, szembesülés, majd ezáltal az eredettörténetből fakadó félelmektől való felszabadulás. Ez az a mindannyiunkban lezajló változás, amit az önnön megismerés jegyében vállalunk fel – és amit a második rész teljes mértékben megtagad mind nézőitől, mind szereplőitől.

Új Batmant kell keresni

2013. július 2. – írta a szerk.

Christian Bale nem ölti fel ismét a Denevérember köpenyét, a készülőben levő Justice League-filmhez sem.

Olvadt, átlátszó fém – Zack Snyder: Man of Steel / Az acélember

2013. június 24. – írta Pernecker Dávid

Míg Superman a képregények oldalain megannyi elképesztően elrugaszkodott sci-fi-kaland hőse, addig a vásznon és a képernyőkön feltűnő köpenyes igazságosztó inkább a prózai, hétköznapokat megbolygató bűnök földhözragadt szituációiban mentette a menthetőt. Zack Snyder azonban Az acélemberrel mindennek búcsút int.

Osztálytalálkozó az apokalipszis kellős közepén – Joss Whedon: The Avengers / Bosszúállók

2012. május 3. – írta Kovács Patrik

Joss Whedon grandiózus szuperhős-tablója évek óta közbeszéd tárgya, a hosszúra nyúlt várakozás kultuszt és nem kevés rejtélyt szőtt köré, és nem utolsósorban a benne összegyűlő hősök egyéni felvezető-filmjei is szították a sóvár vágyat a nagyérdeműben, ahogyan azt kell. Szerencsére mindez nem volt hiábavaló, és a magas elvárások ezúttal igazi minőséggel találkoznak: a Bosszúállók értő műgonddal vezényelt akcióbomba, ráadásul a karakterkezelés terén is dicséretesen teljesít – A sötét lovag és az X-Men: Az elsők mellett a legjobb szuperhős-film, ami mozikba került az utóbbi években.

Namazu evolúciója – Bevezetés a Kaiju-eigába (szörnyfilmek) 1.

2012. március 19. – írta Ritter György

A japán kaiju (vagy Daikaiju) eiga nyersfordításban szörnyfilmeket jelent. Ennek nyitánya az 1954-es Gojira volt, ami később kapta a nyugatosított Godzilla nevet. Népszerűsége életre hívta a műfaj (első) 15 éves virágzását, amelyben a fenyegető szörnyek nemcsak az emberek barátaivá, hanem gondoskodó apává is váltak. 

Newfound footage – Josh Trank: Chronicle / Az erő krónikája

2012. március 7. – írta Iszlai József

A talált felvételekből kovácsolt műfajnak lassan egy sztori sem idegen. Akkor miért épp a szuperhősök maradjanak ki belőle? – gondolhatta Max Landis és Josh Trank első egészestés filmje kiötlésekor.