A legveszélyesebb rosszfiú – Sam Raimi: Spider-Man 3 / Pókember 3

2007. június 15. – írta Bán Attila

Harmadik részénél tart a Pókember sorozat, és ahogy ilyenkor lenni szokott, az alkotók minden eddiginél több és nagyobb ellenfelet dobálnak szegény hősünkre.

„Az Árnyék tudja” – A szuperhősfilmek jungi szimbolikája

2007. április 15. – írta Varga Zoltán

A kortárs hollywoodi filmkultúra egyik markáns vonulata a szuperhősfilmek sora, melyet az infantilizált posztmodern tömegmozi értéktelen termékeként szokás lesajnálni, megvonva tőle a minimális bizalmat is, amivel pedig inspiratív jelenségekre lehetnénk figyelmesek. A szuperhősfilmekben megfogalmazott szuperhősképzet azonban korántsem egydimenziós: a jungi mélylélektan segítségével élesebb fényben láthatjuk az egyes szuperhősök portréját.

A Denevérember visszatér – Christopher Nolan: Batman Begins / Batman: Kezdődik

2005. július 15. – írta Bán Attila

A Denevérember visszatért. Azaz megjelent. Cristopher Nolan rendező, David S. Goyer forgatókönyvíró és Christian Bale címszereplő produkciója minden bizonnyal a nyár egyik emlékezetes momentuma lesz, és a műfaj rajongói törhetik a fejüket, hogy akkor most melyik minden idők legjobb képregényfilmje, a Batman Begins vagy a Sin City.

A nagyon penge vámpír – David S. Goyer: Blade: Trinity / Penge: Szentháromság

2005. március 20. – írta Bán Attila

Szeretem az újabb, Drakuláról szóló filmeket, mindig megtudok valami újat minden vámpírok ősatyjáról. Például a Dracula 2000-ből azt, hogy ő maga Júdás, akit az isteni átok kényszerít örök életre és gyönyörű nők nyakán való csámcsogásra. Vagy hogy ő tulajdonképpen Buffy, a vámpírvadász meg a Hegylakó keveréke, és rosszul beszél angolul. (Vlad, nemuritorul).

Az egyetlen tűzálló legény? – Guillermo del Toro: Hellboy / Pokolfajzat

2004. szeptember 15. – írta Gagyi Ágnes

Élvezetesen szintváltogatós film egy Amerikában felnőtt, amerikaiul jópofizó és énkonstruáló démonról. What makes a man a man? – hangzik a kezdőképek alatt futó filozófiai kérdésfölvetés, és ne tessék máris vigyorogni, mert tényleg erről is szól.

Hősök és poszthősök sztárköntösben

2004. január 15. – írta Mihály István

A színészek sztárolásának elsősorban szociológiai, pszichológiai szempontból megközelíthető jelenségénél izgalmasabb elméleti kalandnak tűnik a filmhős sztárságának (filozófiai) esztétikai vonatkozású vizsgálata a műfaji filmek (populáris vagy tömegfilmek) kontextusában.

Fenegyerek gyerekcipőben – Mark Steven Johnson: Daredevil / Daredevil - A Fenegyerek

2003. június 15. – írta Bán Attila

A józan ész azt sugallná, hogy könnyű dolog képregény-történetet filmre vinni, mivel az írott műfajok közül ez a legfilmszerűbb, képsorai részletes forgatókönyvként szolgálhatnának (úgy tűnik, csak a rajzfilm-adaptációk készítői ismerték fel ezt a lehetőséget), mégis a Batmant és a Hollót leszámítva nem láttunk igazi képregényfilmet.

A mítosztalan Amerika álruhás hőse – Sam Raimi: Spider-Man / Pókember

2002. július 15. – írta Sándor Anna

Mit tett a nép, amely nem rendelkezik évezredes hagyományokkal, de ugyanakkor áhítozik a félistenszerű hősök után? Teremtett. S bár a 20. század tudományos eredményei bizonyos korlátokat szabtak a határtalan fantáziának, a furmányos képregényrajzolók ezt a problémát is megoldották.