Privát filmtörténet II. – A szerelemről és a gyávaságról

2022. január 22. – írta Durst György

Az egyik albérleti szobám falán Monica Vitti nézett velem szembe a Lány pisztollyal című film plakátjáról. Szépnek – mit szépnek, gyönyörűnek! – láttam, a filmet is kedveltem, kicsit szerelmes lettem bele, ami talán kamaszként megbocsájtható. Láttam már Antonioni Vörös sivatag című remekében is, de a komor környezetben fiával tébláboló vörös hajú nő akkor nem keltett bennem vágyat.

Az átutazó – Talán mindenütt voltam – Huszárik Zoltán

2019. március 26. – írta Beretvás Gábor

Huszárik ugyan csupán két nagyjátékfilm erejéig volt köztünk – korai halála, félbeszakadt életműve súlyos vesztesége a magyar filmművészetnek –, munkássága során örökérvényű művek létrehozására törekedett. Ezt foglalja össze a Pintér Judit által szerkesztett kötet, méltó igényességgel adózva a rendező emlékének.

„A répa baba” – Beszélgetés a 85 éves Sára Sándorral

2018. május 21. – írta Soós Tamás

Sára Sándor márciusban megkapta a Kossuth-nagydíjat. A legendás operatőr ennek apropóján elmesélte, miért fordult a történelmi filmek felé, hogyan próbálták ’56 után félreállítani, és miért terjesztette a korszak egyik emblematikus rendezője, hogy géppuskával kergette a forradalom alatt. Sára felelevenítette, hogyan éheztek a magyar filmesek Cannes-ban, miért tölt be különleges szerepet az életében Erdély, de elárulta azt is, mit gondol Szabó István ügynökmúltjáról, és miért nem akarta Máté Pétert főszereplőnek az első rendezésében.

Naiv szörnyek – Ray Harryhausen fantasztikus világa

2010. május 12. – írta Pálos Máté

Nemrég került a mozikba A titánok harca, amely két dimenzióban indult ugyan, de végül némi plusz nyereség reményében 3D-vé konvertálták, sokak szerint nem is túl eredményesen. A fiatalok közül kevesen tudják, de a film tulajdonképpen az 1981-es hasonló című film remake-je, amely a maga idejében szintén főképp technikai megoldásai miatt volt izgalmas: a legendás Ray Harryhausen utolsó filmje volt.

Az első magyar „képíró” – Rendezőportrék: Huszárik Zoltán

2003. március 15. – írta Pócsik Andrea

Huszárik Zoltán egy 1979-es interjúban talán elsőként alkalmazta a filmkészítésre ezt az azóta elterjedt kifejezést, amely a legtömörebben foglalja össze művészi tevékenységének lényegét. Egyszersmind utal arra a korszakra is, amelyben kiváló alkotásai megszülettek, hiszen Magyarországon a főként a Balázs Béla Stúdió köré csoportosuló művészek érdeklődésének középpontjában akkoriban a filmnyelvi kísérletek álltak. Huszáriknak azonban sikerült kitörnie a szakma által elismert, de főleg forgalmazási gondok miatt a nagyközönség számára elérhetetlen művek köréből – ami rajta kívül csak keveseknek adatott meg – és elveit, elképzeléseit fel nem adva megalkotni a magyar filmművészet egyik remekműveként számon tartott Szindbádot.

A festészet filmszerződése

2001. szeptember 15. – írta Pethő Ágnes

A festészettel szerződött filmekben a pikturalizmus rálátást nyit nemcsak a filmfestészet, hanem a képszínház, a képköltészet, a képírás, a képes beszédés a képzene kaleidoszkópszerűen változékony alakzataira is.