Csúcson túli – A Cannon Films története

2015. március 31. – írta Csiger Ádám

A 80-as években roppant termékeny Cannon másodvonalbeli zsánerdarabjairól, valamint röhejes és botrányos eredményt produkáló, Arany Málna-favorit közönségfilmjeiről híresült el, ugyanakkor a két igazgatót, Menahem Golant és Yoram Globust ma már nem túlzás a B-film, a trash, a camp és az exploitation pionírjai közt emlegetni.

Óvakodj a szürkétől – Fifty Shades of Grey / A szürke ötven árnyalata

2015. február 15. – írta Szalkai Réka

Berlinben a sajtóvetítések igencsak változó nézőszámmal mennek, de A szürkéből három is volt, és az első már egy órával a kezdés előtt megtelt. Kérdés, miért, mivel a berlinálés vetítés csupán néhány órával előzte meg a kereskedelmi premiert. Még jobb kérdés, hogy egyáltalán mi keresnivalója van egy efféle kommersz lózungnak Európa egyik legfontosabb mozgóképes rendezvényén.

Pajor Tamás megáldotta a filmet – Interjú Török Ferenccel

2014. október 31. – írta Soós Tamás

Török Ferenc friss filmje ténylegesen friss alkotás: nemcsak látványos, de dizájnos film véletlenekről és szerelemről, amelyben a fiatalok valóság elől menekülő és felnövést elodázó korhangulata tükröződik. A rendezővel indultunk a jelentésrétegek, a klipesztétika, valamint a francia újhullámmal és magyar újérzékenységgel szőtt párhuzamok nyomába.

Kínos, mintha a szüleinké lenne – Jake Kasdan: Sex Tape / Szexvideó

2014. július 21. – írta Szabó R. Ádám

A kínos helyzet mint humorforrás talán az egyik leginkább kortárs adalék a komédia műfajához. Már nem azon nevetünk, ha valaki elesik, kalamajkába keveredik vagy csúnyán beszél, sokkal inkább azon, ha zavarba jön, kínos helyzetbe kerül. És általában azok a komédiák, amelyekben Jason Segel szerepel (s amelyeket – nem először – ír is), kifejezetten gyakran alkalmazzák az „awkward-humort”. Ezzel csak akkor van probléma, ha a néző érzi magát kínosan (a többi néző és maga előtt is), amiért ezt a filmet nézi.

A bosszú Louboutint visel – Nick Cassavetes: The Other Woman / A csajok bosszúja

2014. május 14. – írta Székely Bíborka

Három nő, egy cél: bosszú, hidegen tálalva, lehetőleg pezsgővel. Szex és New York kezdőknek: hasonló glamour, gyengébb írás. Mozi csak hölgyeknek, habár a Bechdel-teszten nem megy át. De zavar mindez? Hiszen – Rejtőt parafrazálva – a romantikus vígjáték olyan, mint egy nyári kabátka: ha stílusos, az sem zavar, hogy semmi funkciója.

A székely nyolcvanasok nemi kultúrájának fotogenitásáról – Sós Ágnes: Szerelempatak

2014. február 21. – írta Blos-Jáni Melinda

Jó érzékkel választott forrást Sós Ágnes rendező, amikor az idős korosztály erotikus történeteiből merített, hiszen nemcsak a társadalomtudósokat, hanem a széles közönséget is sikerült kíváncsivá tennie. A filmben szereplő 80 fölöttiek nem rejtik véka alá, amit a testi és a lelki szerelemről tapasztaltak. Az emberi tapasztalatok eme intim dimenzióját azonban nem mindegy, hogy milyen képekkel, módszerekkel teszik láthatóvá.

A káosz az úr – Lars von Trier: Nymphomaniac: Volume II / A nimfomániás: 2. rész

2014. február 10. – írta Csiger Ádám

A nimfomániást a megfelelő ponton vágták félbe. A hősnő ifjúkorát bemutató első félidő a rendező életművének viszonylatában könnyed, játékos, már-már komikus hangvételű fejezetekből áll, a 2. rész viszont a játékidő múlásával egyre komorabb, a humor morbid, de a színvonal marad.

A bűn lélektana – Lars von Trier: Nymphomaniac / A nimfomániás: 1. rész

2014. január 21. – írta Csiger Ádám

Botrány, sztárgárda, hardcore szex, exploitation-filmeket idézően hatásvadász reklámkampány ide vagy oda, Lars von Trier művészpornója távolról sem meglepő váltás az életművében. Az öt és fél órás rendezői változat cenzúrázott és vágott moziverziójának első fele, A nimfomániás: 1. rész ritka ambiciózus szerzői filmet sejtet.

Elhízott politikusok, babaarcú tinik – Mikael Marcimain: Call Girl

2013. december 9. – írta Pálos Máté

Már az Engedj be! és A tetovált lány hangos kritikai és közönségsikere is egyértelműen jelezte, hogy a svéd filmgyártás házatáján fontos folyamatok zajlanak, mostanra viszont minden kétséget kizáróan megállapíthatjuk, hogy a globális filmpiacon lassan a svéd film válik azzá, amit az utóbbi évtizedben a dán film jelentett: mindkét nemzet filmgyártása sikerrel vegyíti a lokális művészeti hagyományt univerzális műfaji sémákkal, így az exportképes végtermék egyszerre viseli magán az egzotikumnak is tekinthető helyi sajátosságokat, és „olvasható” egy vegyesebb összetételű globális moziközönség számára.

Gyorsabban, cicamica, ölj, ölj! – Harmony Korine: Spring Breakers – Csajok szabadon

2013. március 26. – írta Csiger Ádám

A Spring Breakers - Csajok szabadon a zseniális Harmony Korine első nagy büdzséjű, mainstream mozifilmje, de a kísérletező kedvéről híres függetlenfilmes fenegyerek ezúttal sem bírt uralkodni magán. Az eredmény egyszerre szexi és vérfagyasztó, eksztatikus és sokkoló.