Az idén 88 éves lengyel rendező-doyen, Andrzej Wajda korához mérten biztos kézzel szállítja időről időre őszikéit, melyek hol az irodalomból (A bosszú, 2002), hol pedig a polák történelem tragédiáiból (Katyn, 2007), vagy kultikus alakjaiból válogatnak. Ez utóbbi tematikába tartozik a Wałęsa is, amely nemcsak az egyik legfontosabb 20. századi politikus életútja, de a rendező Ember-trilógiájának lezárása is.
Az utóbbi években a filmipar mintha növekvő érdeklődéssel fordulna az Egyesült Királyság közelmúltja és (többé-kevésbé) jelene felé. II. Erzsébet királynő és édesapja, VI. György király után most a szovjetek által Vasladynek „elkeresztelt” Margaret Thatcher is megérkezett a gyöngyvászonra (és érthetetlen késéssel a romániai mozikba) – a brit monarchiát mindig is leplezetlen rokonszenvvel figyelő recenzens számára pedig ez üdvös fejlemény.
1958. február 20-án az Amerikai Zenészek Szakszervezetének tagjai nem vették fel a munkát, és közel fél éven át, egészen július 12-ig nem nyúltak hangszereikhez. A féléves munkabeszüntetés belső játszmákkal, trükközésekkel és árulásokkal tarkított története jelentősen befolyásolta Hollywood történetét, a filmek hangzásvilágát, és lehetővé tette egyre modernebb zenei kísérletek beindítását is.
Tavaly novemberben kezdődött, idén februárban ért véget. Volt, aki kedvenc sorozatát féltette miatta, volt, aki csak az Arany Glóbusz átadójának elmaradásakor figyelt fel rá. Részletek az amerikai forgatókönyvírók legutóbbi sztrájkjáról, az előzményekről és a hatásokról.
Zárt körű szakmai
beszélgetésen vitatták meg gondjaikat a Magyar Hangmérnökök Társasága játékfilmes
tagozatának tagjai szombat délután. A találkozón felmerült problémákról,
illetve a közösen megtalált megoldási lehetőségekről a testület elnöke, Kovács
György hangmérnök nyilatkozott a Filmtettnek.
