Rémálom az Elm utcában... a kezdetektől – Freddy Krueger 25 éves 1.

2009. november 13. – írta Németh Barnabás

Egy poros, rég elhagyatottan álló kazánházban vagyunk. A málladozó roncsok között rég nem járt már ember, most mégis van itt valaki. Az arcát nem látjuk, csak égési sebektől heges kezét pillantjuk meg, amint egy kesztyűért nyúl. A megkurtított ujjrészek helyére hatalmas, macskakaromhoz hasonlatos pengéket illeszt, és a kezére húzza az elkészült fegyvert.

A főbűnöző – David Fincher-portré 2.

2009. március 16. – írta Ritter György

Polgárpukkasztó, abszurd szatírája, a Harcosok klubja után David Fincher három évig nem forgatott. A gyors és sok helyszínes doppelgänger-thriller után most egy, a saját stílusához képest is hagyományosabb, egy légtérre koncentráló domestic-thrillerbe fogott Jodie Foster főszereplésével. Ez lett a Pánikszoba.

A főbűnöző – David Fincher-portré 1.

2009. március 13. – írta Ritter György

A 90-es évek megannyi posztmodern műfajújításából a thriller sem maradhatott ki. Ébredése egy olyan autodidakta filmes nevéhez is köthető, aki átgondoltan, biztos kézzel és robbanó sikerrel tudta a neonoir hangulatát színes celluloidszalagra adaptálni. Ő David Fincher.

A kétszerkettő misztériuma – Álex de la Iglesia: The Oxford Murders / Oxfordi sorozat

2008. december 15. – írta Papp Attila Zsolt

Guillermo Martínez argentin író és matematikus azáltal lopta be magát a szívembe, hogy Oxfordi sorozat című regényével majdnem sikerült elkövetnie azt a bravúrt, amelyre tisztes tanárnemzedékek nem voltak képesek: megszerettetni velem a matematikát.

Nem fogsz oda-vissza jegyet kérni – Ryuhei Kitamura: The Midnight Meat Train / Éjféli etetés

2008. október 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Clive Barker 20 éve próbál eléldegélni a Hellraiser sikere után maradt morzsákból, ikszedik folytatásokat készíttetve, örökös másodikként evezgetve Stephen King farvizén. Igaz, míg Kingről akarva-akaratlan a horror-thriller párosból az utóbbi műfaj jut eszünkbe, Barker az előbbi rajongóit lepi meg időnként valamivel. Már ha a rajongók meg tudnak még lepődni.

Coen, a barbár – Ethan és Joel Coen: No Country for Old Men / Nem vénnek való vidék

2008. február 18. – írta Oláh-Badi Levente

A Coen testvérek nem poénkodnak: a No country for old men talán még szomorúbb, mint minden eddig készített filmjük együttvéve. Nem patetikus, mint ahogy azt a cím sugallhatná, és nem is keserű: igazi felnőtt film, naivitástól mentes. Méghozzá egy felnőtt western, amely a párját ritkítja.

Hannibál – Peter Webber: Hannibal Rising / Hannibal ébredése

2007. június 15. – írta Oláh-Badi Levente

Nagyon úgy tűnik, hogy a Hannibal Lectert zabálják az emberek, mert sorrendben ez már a negyedik vele kapcsolatos történet (Thomas Harris, a figura kitalálója ezúttal a forgatókönyvet is jegyzi), és az ötödik film. A Hannibál ébredésében kedvenc mumusunkat zsenge gyermekkorától a „foga fehérjének kimutatásáig” tanulmányozhatjuk, konstatálva hogy lám-lám, Hannibál is volt egyszer fiatal, rokonszenves, és szép kisfiú.

Zorro (Alain Delonnal) jobb volt – James McTeigue: V for Vendetta / V mint Vérbosszú

2006. május 15. – írta Virginás Andrea

Umberto Eco írja a Casablanca kapcsán, hogy míg egy klisé unalmas, addig száz – egymással termékeny kapcsolatba lépő – közhely érdekfeszítővé válhat.

Maszkkal, pátosszal, Oscar-díjjal: egy hitelesen torz született gyilkos – Patty Jenkins: Monster / A rém

2005. január 15. – írta Gál Andrea

Patty Jenkins első rendezése többszörösen az előítélet-ellenesség bűvös jegyében született: Eileen (Charlize Theron) története az útszéli prostitúciótól brutális gyilkosságokon át a halálos ítéletig tart, miközben a heteroszexualitás és a leszbikusság közti utat is bejárja.

1 nő: tettes vs. áldozat – Philip Kaufman: Twisted / Függőség

2004. október 15. – írta Valuska László

A thriller a kereskedelmi csatornák kedvelt műfajává silá­nyult, hiszen ismert színészek, némi izgalom, kiszá­mít­ha­tóság jellemzi, jutott eszembe egy hétfő este a multiplex­ben, ahova húsz perces késéssel érkezett a popcorn-tömeg. Rágcsáltunk mindent: a kukoricát, a karfát és a filmet, majd lenyeltük.