Eloldozhatatlanságotokért – Alexandre Aja: Never Let Go / Ne oldozz el!

2024. október 2. – írta Ferenczi Szilárd

A Ne oldozz el egy viszonylag szelíd, ámde ambivalens értelmezhetőségű expresszionista horror, amely éppen a jelentések patikamérlegre helyezésével állít csapdát önmagának, így az ígéretesen induló film összélményét tekintve középszerű alkotássá mérséklődik.

Minket mindenki utál – Antall Nimród: Kontroll (2003)

2023. szeptember 30. – írta Gyöngyösi Lilla

Antal Nimród első nagyjátékfilmje, a Kontroll merülés egy alvilágba és egy hasadt elmébe. Erre a járatra ma is érdemes felszállni.

Egy test, két lélek – Brandon Cronenberg: Possessor / Gyilkos tudat

2020. november 10. – írta Pernecker Dávid

Brandon Cronenberg második filmje nem egy piszkavassal szétütött fogsor vagy egy koponyából kibuggyanó szemgolyó látványa miatt válik emlékezetes alkotássá.

Tortúrától Personáig – Josephine Decker: Shirley

2020. szeptember 1. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei Sundance egyik üdvöskéje az írói válság sokat ragozott problémáját ragadja meg egy hangsúlyosan női szemszögből, félig-meddig biografikus alapokra építkezve.

McAvoy mennybe megy – M. Night Shyamalan: Split / Széttörve

2017. január 19. – írta Soós Tamás

A Széttörve még nem az a nagy visszatérés, amire Shyamalantól vártunk.

Mielőtt a világvége rádtalál – Jeff Nichols: Take Shelter

2012. január 12. – írta Csoma Emőke

Ha úgy ültem volna be a moziba, hogy nem tudom, ki a film rendezője, a vetítés után pedig valaki megkérdi, hogy szerintem ki írta és rendezte a filmet, akkor valószínűleg szemöldököm felvonva flegmán odavetem, hogy ki más lehetne, mint M. Night Shyamalan, az átverések nagy mestere, aki mindig trükkösen eljátszik a néző és a józan ész elvárásaival.

(Dene)vérodüsszeia – Christopher Nolan: The Dark Knight / A sötét lovag

2008. augusztus 8. – írta Kovács Patrik

Ügyes reklámkampány, tragikus színészhalál, és a képregényimádat újból divatozó hagyománya – e tényezők morbid kombinációjának köszönhetően Christopher Nolan rendezése átírta a franchise történelmét. És persze a Batmanét. A filmfolyam új időszámítása véres utazást kínál a magányos hőslélek, a pszichotikus bűnözői elme és a fenyegetett Gotham City realizmussal nyakonöntött tájaira.

A teremtés maradéka – Bobby Farrelly-Peter Farrelly: Me, Myself & Irene / Én és én meg az Irén

2001. január 15. – írta Papp Attila Zsigmond

Semmi bajunk nem lenne ezzel az alkotással, ha nem emlékeznénk olyan élénken az Ember a Holdon és a Truman Show című filmekre. Ha Milos Forman és Peter Weir (Holt költők társasága) nem mutatta volna meg a fél világnak, hogy Jim Carrey alkalmasint színészi feladatok elvégzésére is alkalmas. Azaz filmszerű filmekben is helytáll, s nemcsak egymás mellé fűzött gagparádékban.