A jóreménység fesztiválja Kolozsváron – 1. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál, 2002. június 3–9., Kolozsvár

2002. július 15. – írta Zágoni Balázs

Minden rendes európai országnak van egy filmfesztiválja. Romániában a mai napig nem létezett egy rendszeres, nemzetközi nagyjátékfilm-fesztivál. Most ezt a hiányt akarjuk pótolni itt, Kolozsváron, európai színvonalon – mondta Tudor Giurgiu fesztiváligazgató. És úgy lett.

A nevetés dicsérete – Nae Caranfil: Filantropica / Filantrópia, avagy emberbaráti szeretet

2002. április 15. – írta Baló Levente

Caragiale-évfordulóról tudósít estéről estére a televízió; gyakran játszott színdarabjait nézhetjük, szelleme mégis távol van tőlünk, nem sokan szemléljük a körülöttünk lévő világot, az ezredvégi-eleji Romániát, az ő szemüvegén keresztül. Nae Caranfil filmrendezőnek sikerül ez az egyáltalán nem könnyű, rendkívül kockázatos vállalkozás – a jelenből, a román társadalom leggyakrabban kesergésre, kétségbeesésre okot adó visszásságaiból, egy felszabadult nevetést kiváltó komédiát összegyúrnia.

Incidens, a rendezői szobában – Antoniu Vasile Berenyi: Incidentul Ankara

2002. február 15. – írta Baló Levente

Román filmek az utóbbi években ritkábban készülnek, ha megjelenik egy-egy, akkor a filmnéző máris felkapja a fejét. Ha nem gördül valamiféle akadály az útjába, el is megy, kötelességének érzi (?), és megpróbálja megnézni. Itt vezetünk be egy kulcsszót, a filmipar egyik kulcsszavát, siker: vagy sikerül végignézni, vagy nem.

A vulkán közepében ülve – Beszélgetés Cătălin Mitulescu filmrendezővel

2001. december 15. – írta Kacsó Edith

Bukarest-Bécs, 8.15. Nyáron vetítették, kis mozikban, déli órákban, kisérőfilmként, egy hasonlóan elfeledett fiatal rendező nagyjátékfilmjével együtt. Pedig már tavaly díjat nyert Bukarestben, most pedig a marosvásárhelyi Alter-Native Filmfesztiválon. Ki ez a srác, aki ennyi tud a vándorlásról, a „szerencsét próbálásról”?

Szappan 35 milliméteren – Savel Stiopul: Proprietarii de stele / Csillagtulajdonosok

2001. december 15. – írta Zágoni Balázs

A Csillagtulajdonosok úgy rossz, ahogy van. A dialógusok, a színészi játék, a rendezés, a fényképezés, a zene, minden. Ez olyan lehet, mint a zsenialitás, amely, ha felbukkan az alkotásban, képes megfertőzni mindent és mindenkit. Úgy tűnik, ez fordítva is igaz.

Shakespeare a konyhában – Marius Theodor Barna: Război în bucătărie / Háború a konyhában

2001. december 15. – írta Mircea Dumitrescu

A 90-es évek román rendezőgenerációjának tagja az 1998-as Szemtől szembe (Faţă în faţă) című film rendezője, Marius Theodor Barna is. Második játékfilmjét, a Háború a konyhábant (Război în bucătărie) 1999 novemberében fejezte be, a film bemutatójára azonban csak 2001. április 13-án került sor, a bukaresti Európa moziban.

A rahát emlékére – Mircea Mureşan: Sexy Harem Ada-Kaleh

2001. december 15. – írta Mikes Bence

Kevesebb helyismerettel rendelkezők kedvéért: a rahát egy török édesség. Romániában igen népszerű (volt), kiváltképp az Ada-Kaleh szigetén, török telepesek által készített kézműves rahát, amíg még létezett a sziget, és nem öntötte el a Duna valami ésszerű rendezési terv margóján.

Technikás történetmondó – Beszélgetés Nae Caranfil rendezővel

2001. szeptember 15. – írta Sipos Géza

Első filmjét először túl keménynek találta a cenzúra, aztán 1989 után ugyanazon illetékesek több vért kértek volna bele. Az európai és az amerikai mozi csatájában az előbbi veszít, mert kigolyózta forgatókönyvíróit – állítja Nae Caranfil, feszes forgatókönyvek és kisakkozott filmek alkotója, kinek karrierje a ’90-es évek román filmgyártásában ritka kivétel.

Az Úr balkáncsókja – Sinisa Drăgin: În fiecare zi dumnezeu ne sărută pe gură / Naponta szájon csókol az Úr

2001. június 15. – írta Varga Anikó

Nehéz annak a rendezőnek kikerülnie a Balkán-mítoszt, aki témájában, történetében Kelet-Európához kapcsolódó filmet rendez, mert így vagy úgy, de reflektálnia kell rá. Sinisa Drăgin filmje, a Naponta szájon csókol az Úr, mintha azt a problémát mutatná fel, hogy nehéz e mítoszhoz kötődő sztereotípiákat, akárcsak a nagyon erős és meghatározó filmes olvasatok képi világát, szimbolikáját figyelmen kívül hagyni. Ilyen értelemben Drăgin filmje valahol Lucian Pintilie és Emir Kusturica között helyezkedik el – az előbbitől a nyomasztó hangulatú tájakat, arcokat, a nyomor állati körülményeit, az utóbbitól pedig a fantasztikumot és a harsány, életbő humort (igaz, mérsékelten) véve át.

A román film második évszázada – Interjú Florin Mihăilescu filmoperatőrrel

2000. június 15. – írta Zágoni Balázs

Hogyan alakult a román filmgyártás története 1989 után? Milyen színvonalú a bukaresti szakmai képzés? Kikből áll az új filmes generáció, és milyen jövő elé néz? A Filmtett kérdéseire Florin Mihăilescu, a Bukaresti Caragiale Színház- és Filmművészeti Egyetem volt rektora, számtalan Pintilie-, Daneliuc- és Pita-film operatőre válaszol.