A Matt Ruff regényén alapuló Lovecraft Countryban a Jordan Peele-i (aki egyébként J.J. Abramshez hasonlóan producerként részt is vett a sorozat elkészítésében) nyomvonalon haladva a rasszizmus témaköre a horror szolgálatába áll. A sorozat azonban korántsem csak erről szól: a feminizmus, az identitás kérdése és a félelem természete ugyanúgy kiemelt szerepet kap.
A fiatal dán fotóriporter, Daniel Rye 13 hónapot töltött az Iszlám Állam fogságában – személyes történetének bemutatásán túl azonban a szíriai káoszt is segít megérteni a róla szóló film.
A vadon szava című klasszikus idei filmadaptációja egy kedves és szórakoztató családi mozi lehetett volna ösztönökről, tiszteletről, a természet és az állatok szeretetéről, alkalmat adva a szülőknek néhány „azok a régi szép idők”-típusú mondat elpufogtatására a maradék popcorn mellett. Nosztalgikus időutazás helyett azonban egy Hallmark-kalandfilmek esztétikáját idéző giccsözön zúdul a néző nyakába, melynek során két óráig bámulhatja, ahogy különböző színészek erősen mesterkélt díszletek között egy gigantikus CGI-kutya után szaladgálnak, minden lehetőséget megragadva egy-két jól bevált életbölcsesség megosztására. Jack London mindeközben forog a sírjában, az adaptációból teljesen kihagyott őslakos indiánokkal, és mindenféle sötét északi fickókkal együtt.
Szex, erőszak, mitikus lények – a Trónok harca által uralt sorozatérában egyre-másra születnek az egyszerű történeti alapokra helyezett koncept-klónok, és látszólag az idén tavasszal kezdődött Amerikai istenek első évada is beletartozik ebbe a körbe, hiszen a fentebb felsoroltak közül mindegyik igaz rá, ha csak felületes szinten szemléljük a sorozatot. Második látásra (és nézésre) azonban hamar eloszlanak a hasonlítások – ez a sorozat teljesen más, hangulatában, zenéjében, párbeszédeiben, képiségében, mint bármilyen más mostani „trónkövetelő”.
Már Ejzenstein is megmondta: Maupassant-t adaptálni, ha nem is fáklyásmenet, de mininum magaslabda, hiszen a francia író filmszerű stílusa, montázsszerű mondatai egyenesen a vászonra kívánkoznak. Maupassant második regénye, A szépfiú ráadásul témájában nem is lehetne manapság aktuálisabb: főhőse Georges Duroy, aki kinézetével, vagy ha úgy tetszik, imidzsével csinál magának karriert.
Aki Cronenberg feltámadását a Cosmopolistól várta, annak sajnos csalódnia kell. A kanadai mester beülteti a nézőt a parttalan kapitalizmuskritikán hizlalt életuntság léghiányos limuzinjába, és 108 hosszú percen keresztül nem oldja fel a gyerekzárat.
A gyurmaanimációiról híres Aardman stúdió Kalózok! című mesefilmje szerencsére nem A Karib-tenger kalózai sikere által gerjesztett divathullámokat akarja meglovagolni. Helyette régimódi stop-motion animációt, kipróbált brit abszurd humort, és Darwin-díjas kalózokat kínál a Csibefutammal vagy a Wallace és Gromit-szériával vetekedő vígjátékában.
