A Rólunk szól alkotója, Dan Fogelman mozifilmje az év legmegosztóbb romantikus drámája, ami olyan szinten játszik a néző érzelmeivel, hogy az ember nehezen dönti el: szereti vagy utálja-e Az élet magát.
Milyen az intimitás egy többéves kapcsolatban? Normális-e, hogy a szex helyét átveszi a sorozatnézés és szendvicsevés az ágyban? És ha nem, akkor vissza tudja hozni a szenvedélyt egy harmadik? A rövidfilmjei és a Terápia-epizódjai révén ismert Nagypál Orsi dramedyje ezt a már sokszor reprezentált, jól ismert kérdéskört próbálja kibontani.
A 6,9 a Richer-skálán egy román-magyar-bolgár koprodukció, amiben filmalapos pénz is van. Ez alapvetően egy jó hír lenne, a stáblista felgördülése után viszont keserű szájízzel maradunk: a magyar filmgyártás önmagában ugyanis már nagyon rég nem tud ilyen vicces filmeket kitermelni.
„Egy nagy házban elveszítjük egymást” – hangzik Erik, a középkorú egyetemi tanár szájából a jóslatszerű kijelentés, ami egyértelmű irányba fordítja a cselekményt. Thomas Vinterberg új filmje azonban mégsem elsősorban az eltávolodásról szól, hanem azt feszegeti, hogy hol húzódnak és milyen erősek az intimitás határai.
Ha azt olvassuk egy filmről, hogy egy negyven éves, túlsúlyos, szűz férfiről szóló romantikus komédia, már tudjuk is, mire számítsunk: vicces ügyetlenkedésre, barátok által szervezett nagy gardróbátalakításra, az igaz szerelemre, amely túllát a külsőn, s „jobb később, mint soha” alapon utoléri még szerencsétlen főhősünket is. Nos, Dagur Kári legújabb filmjében semmi sincs ezekből. Szerencsére.
Terrence Malick legújabb filmje egy olyan hollywoodi ember szemszögéből nézve festi fel a talmi sikerlét szükségszerű bukását, akinek mindene megvan és nincs semmije. Egyvalami mozgatja az álomgyári sztárvalakit: az idő és tér dimenzióin túlmutató kutatás, a teljesség meglelése élete kiteljesedett üressége mögött.