Dirty dancing, ír módra – Ken Loach: Jimmy's Hall / Tiltott táncok

2015. február 13. – írta Buzogány Klára

Ken Loach rendező és Paul Laverty forgatókönyvíró összeszokott párost alkot évtizedek óta. Most két év után térnek vissza a mozikba egy önmagukhoz és korábbi „teljesítményükhöz” képest középszerű filmmel. Melodrámával kevert kosztümös életrajzi drámát kapunk az egyetlen emberről, akit valaha per nélkül kitoloncoltak Írországból.

Kis magyar szellemhistória – Zomborácz Virág: Utóélet

2014. augusztus 14. – írta Buzogány Klára

Az Utóélet mintha egy újabb történet lenne abból az Isten háta mögötti magyar faluból, ahol a Nyomtávváltás vonatja vesztegelt, vagy ahol a Valami kék menyasszonya állt kegyetlen bosszút egykori barátnőjén.

Szent óvszerháború – Vinko Bresan: Svecenikova djeca / A pap gyermekei

2014. július 22. – írta Kovács Patrik

A mai nézőnek úgy kellenek a minőségi európai komédiák, mint egy falat kenyér, s a horvát Vinko Bresan szerencsére nem is okoz csalódást.

Egy hét a Golgotán – John Michael McDonagh: Calvary / Kálvária

2014. április 15. – írta Sándor Anna

A szimbolikus utalásokban is gazdag Kálvária nemcsak az ír egyház aktuális botrányira reflektál érzékenyen, hanem univerzális tablóban mutat rá a bűn és a megbocsátás természetére.

„Ez az istentelen igéje…” – Buñuel eretnek „örömhírei”

2013. augusztus 1. – írta Ritter György

Különös dolog, de amikor a Vatikán összeállította a legfontosabb vallási filmek listáját, egy olyan rendező moziját is kiválasztották, aki magát ateistának vallotta és filmjeiben permanensen kigúnyolta, sőt fölöslegesnek kiáltotta ki az egyházat. Luis Buñuel Nazarinja (1958) mégis a „hit” kérdéseinek egyik legkifejezőbb darabja és legnagyobb paradoxonja is a rendező „ateista” evangéliumának.

A fantom szabadsága – Luis Buñuel-portré III.

2013. július 31. – írta Jakab-Benke Nándor

Buñuel az ötvenes években már bejáratott névnek számított Mexikóban: a közönség is szerette, s egyre több filmje jutott ki neves fesztiválokra. Az igazi díjeső és siker azonban szinte hatvanéves koráig váratott magára. Buñuel-portrénk utolsó része.

Géppisztolyos hatásvadászat – Marc Forster: Machine Gun Preacher / Géppisztolyos prédikátor

2012. január 4. – írta Csiger Ádám

A Géppisztolyos prédikátor első látásra szándékosan idétlen „bűnös élvezetnek” ígérkezik, de a cím csalóka. A film igaz történeten alapul, alkotói halálosan komolyan gondolták, mozijuk viszont legalább annyira hatásvadász, mint egy vérbeli exploitation a 70-es évek grindhouse-mezőnyéből.

Házastársi iszony – Valdís Óskarsdóttir: Sveitabrúðkaup / Családban marad

2009. október 7. – írta Jankovics Márton

Íme egy izlandi road movie, balkáni felfordulással megspékelve. Minden szereplő hozzáadja privát kis elmebaját az össznépi balhéhoz, mely a kéjes kis autókázást hamar rokoni pankrációvá változtatja. A 2008-ban készült Családban marad minden kétséget kizáróan bizonyítja, hogy korántsem Kormákur az egyetlen izlandi filmes, aki érdemes a kitüntetett figyelemre.

Hiszem, pedig nem látom – John Patrick Shanley: Doubt / Kétely

2009. március 27. – írta Gyenge Zsolt

A láthatatlanba vetett hit világában a látható bizonyítékokra nincs szükség – véli a Kétely egyik főszereplője. Tévelygés megelőzésére kitalált szigorú szabályok és a nagyobb rossz elkerülése érdekében félresöpört kételkedés elevenedik meg napjaink két kivételes tehetségű amerikai színészének alakításában. A Kétely az ő filmjük.

Misztérium és moralitás – Paul McGuigan: The Reckoning / Ördögi Színjáték - A Pap, a Várúr és a Boszorkány

2004. május 15. – írta Sándor Anna

Rendkívül ritka mostanában a szellemet is megmozgató, friss filmötlet, az angol-spanyol stábnak azonban sikerült eggyel előrukkolnia. A látszólagos krimisztori mögött megbújó tartalmi és formai többlet felderítése igazi nézői élmény – lehetne. Hogy a részletek iránti felületesség vagy a rendezői képességek bizonyos fokú korlátozottsága okozza-e, de a film lendülete mindenesetre többször is megtörik egy-egy suta vagy végig nem gondolt elem miatt.