Az öregotthonnál is nagyobb börtön a magány – Hevér Dániel: Valami madarak

2023. december 14. – írta Polák Zsóka

Szövődhet-e titkos szövetség egy makacs öregúr és egy tinilány között? Természetesen, ha a tét a fondorlatos szökés egy idősek otthonából, ám Hevér Dániel és Kertész Zsanett első nagyjátékfilmje, eléri, hogy végül magunk se tudjuk, minek drukkoljunk. A Valami madarak az öregedésről, magányról és elfogadásról beszél azzal a típusú bravúrral, amely jóleső arányban nevettet és ríkat meg.

Gerontószatíra – Felix Herngren: A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt

2014. június 11. – írta Ferenczi Szilárd

Ha egy regényről úgy hírlik, hogy megjelenésekor az év legviccesebb olvasmánya volt, mintegy harminc nyelvre lefordították és hatalmas siker amerre jár, azt mindenáron be kell szerezzük. Nekihasalunk hát, kuncogunk fölötte, nagyokat csettintünk, vég nélkül élvezzük a szókimondó és repetitív prózában lefektetett, apránként dagadó cselekményt, a fergetegesen megrajzolt karikatúrákat, a huszadik század nagy eseményeinél statisztáló főhős abszurd kalandjait, mígnem híre jön, hogy elkészült filmen és vetítik a városban. Epekedve váltunk rá jegyet, két órával később viszont csalódottan távozunk.

„Mindig az a jó, amit elnézel” – Interjú Prikler Mátyással, a Köszönöm, jól! című film rendezőjével

2013. június 7. – írta Búzás Anna

Prikler Mátyás szlovákiai filmrendező első nagyjátékfilmjével, a Köszönöm, jól!-lal az idei Rotterdami Nemzetközi Filmfesztiválon szerepelt, Magyarországon a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál keretében láthattuk a filmet, Romániában pedig a TIFF-en, a Fókusz Szlovákia szekcióban vetítik. A rendezővel a magyar premier után beszélgettünk.

Ezt láttuk a 11. TIFF-en – 3. rész: Play, Monsieur Lazhar, A Simple Life / Tao jie, The Year of The Tiger / El año del tigre

2012. június 4. – írta Jakab-Benke Nándor, Ferenczi Szilárd, Nagy Boglárka, Oláh-Badi Levente

Östlund (Play) pimaszul realista filmnyelvet beszél, az ottfelejtett kamera dialektusában. A Monsieur Lazharban a két központi téma a gyász és a politikai menekültek életkörülményei. Az A Simple Life nagymamája öregotthonba vonul, s ott találkozik az elmúlással, és egy „bohém” idős férfinak köszönhetően a végtelen életakarással is. A kínai horoszkóp szerint 2010 a tigris éve volt, melyről úgy tartják, katasztrófát hozhat – válogatásunk utolsó filmjében ez be is igazolódik, ami a természetet, a társadalmat és a főszereplő lelki világát illeti.

Egy életem, egy halálom? – Rebecca Miller: The Private Lives of Pippa Lee / Pippa Lee négy élete

2009. október 20. – írta Gyenge Zsolt

A haláltól való félelem napjainkban mindenkit menekülésre késztet. A közfelfogás szerint a divat, a média és a sebészet elsődlegesen a felelős azért, hogy valódi lehetőségünk van megfeledkezni az idő minket is érintő hatalmáról. Rebecca Miller immár második filmjében fordul az időskor felé: mintha ő éppen arra lenne kíváncsi, hogy milyen abba az életkorba lépni, amelyben az emberek már úgy gondolják, életük lényegi részén túl vannak.

A kutya meg a macska – Tamara Jenkins: The Savages / Apu vad napjai

2008. május 28. – írta Dávid Ádám

Ez a Savage család kész katasztrófa! Nem elég, hogy az apa kezd teljesen bekattanni, és fekáliájával firkál a falra, élhetetlen lánya és tutyimutyi fia még be is dugják egy otromba idősotthonba. A fiatalok defektes életében a kutya meg a macska központibb helyet foglal el, mint haldokló apjuk. Kiakasztó akasztófahumor, borongós filmdráma Brecht modorában.