Olasz film készül egy magyar holokauszt-túlélő regényéből

2013. június 12. – írta a szerk.

Anita B. címmel jövő januártól lesz látható az olasz mozikban a Bruck Edith írónő regényéből idén tavasszal forgatott alkotás olasz filmportálok szerint.

Erdélyi kisjátékfilm Krasznodarban

2012. november 22. – írta a szerk.

Magyarországé a főszerep a szerdán kezdődött dél-oroszországi filmfesztiválon. A nézők több magyar egészestés és rövidfilmmel is megismerkedhetnek, levetítik többek közt a kolozsvári Felméri Cecília Kakukk című alkotását is.

Hollywood Umbriába költözött

2011. július 25. – írta a szerk.

Egyre népesebb az Olaszországban birtokot vásárló hollywoodi sztárok tábora. George Lucas rendező egy teljes kolostort épített át magának Umbriában.

Bezárás fenyegeti a Cinecittát, a legendás filmgyárat

2011. március 11. – írta a szerk.

A költségvetési megszorítások a római Cinecitta végét jelenthetik. A nemzetközi filmtörténetben fogalomnak számító olasz filmgyár megmentésére megmozdult az olasz filmes közösség. (hír24)

A jellegzetes halála – Ferzan Özpetek: Mine vaganti / Szerelem, pasta, tenger

2011. február 2. – írta Kovács Bea

A klasszikus dramaturgia értelmében a főhős – és ezáltal a történet – valahonnan valahová kell jusson. Özpetek új filmjében fel-felvillannak emberek és emberi életek, de hiányzik a mindent átfogó összetevő, amely szilárddá kötné a laza cselekményszálakat. Eddigi munkásságának tükrében önutánzásként hat a produkció: dráma és komédia között ingadozik, és megcáfolja mindazt, amit eddig elvként és értékként mutatott fel a rendező repertoárja.

Vándornépek fesztiválja – 51. Festival dei Popoli Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztivál – 2010. november 13–20.

2010. november 24. – írta Nagy Boglárka

Az olasz irodalmi nyelv bölcsője, Firenze Olaszország egyik legcsodálatosabb városa. A Medici családnak annyi szobrot és műalkotást sikerült felhalmoznia három évszázad alatt, hogy közönséges halandó számára lehetetlen négy nap alatt bejárni az ezeket bemutató galériák, múzemok, szobrok, műemlékek és egyéb helyszínek akár felét is.

Hatásos optikai keveredés – Luca Guadagnino: Io sono l'amore / I Am Love / Szerelmes lettem

2010. november 24. – írta Szalay Dorottya

Luca Guadagnino és Tilda Swinton 11 évig érlelt munkájának eredményét nézni olyan, mintha egy akadémikus festményekkel megpakolt kiállítótér után az impresszionista szekcióba kapnánk meghívást. Az olasz rendező ugyanis oly könnyedén emeli ki a (már-már pejoratív jelzőként) kanonizálódó melodráma alműfaját a süllyesztőből, hogy annak oktalanul hosszúra nyújtott száműzetése csupán rövid tévútnak tetszik.

Egy amerikai a pácban – Anton Corbijn: The American / Az amerikai

2010. szeptember 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Az amerikai marketingjével kapcsolatosan minden félrevezető lehet: a címtől a műfajon keresztül egészen a plakátig. Pedig az efféle alkotásoknak az a legnagyobb érdeme, hogy egyáltalán elkészülhetnek; és a filmes élmény mellett még egyet nyújthatnak: azt az örömöt, hogy mi bukkantunk rá a filmre.

Nosztalgiába fojtva – Giuseppe Tornatore: Baarìa

2010. szeptember 8. – írta Jankovics Márton

Közel három órás játékidő, napsütötte dél-olasz városka és egy fél évszázadot átölelő édes-bús anekdotafüzér… Látszólag minden adott egy szívmelengető Tornatore-mozihoz, a várt hatás azonban ezúttal elmarad. Az olasz mester ugyanis láthatóan megfeledkezett a következetes cselekménybonyolítás szabályairól a nagy nosztalgiázás közepette.

Költemény a falakról – Vittorio De Sica: Il giardino dei Finzi Contini / Finzi-Continiék kertje, 1970

2009. november 13. – írta Németh Barnabás

Bár alig telt el néhány év, a Házasság olasz módra (1964) után a kritikusok és az esztéták szinte végképp leírták a nagynevű olasz mestert, Vittorio De Sicát. A kiábrándulás nem alaptalan, hiszen Sophia Loren és Marcello Mastroianni fent említett szerelmi párharca után De Sica legfeljebb közepes minőségűnek mondható filmeket adott ki a kezei közül (A boszorkányok), de előfordult, hogy még annál is egy fokkal mélyebbre süllyedt (Szeretők).