Az eltűnt identitás nyomában – Atom Egoyan: Remember / Emlékezz!

2016. június 10. – írta Papp Attila Zsolt

Atom Egoyan új filmjével visszatérni látszik ahhoz a témakörhöz, amely a legjobb korszakában gyakran foglalkoztatta: a gyökerek, az önazonosság, az egyéni és közösségi múlt összefonódásának kérdéseihez. Az örmény identitás helyébe itt azonban a zsidó lép.

Kívül lurkó, belül surmó – Volker Schlöndorff: Die Blechtrommel / A bádogdob

2016. április 19. – írta Ferenczi Szilárd

Amikor lázadunk, nyilván dacolunk. Kicsikét toporzékolunk. Nem nyúlunk a spenóthoz. Fordítva vesszük fel az inget. Festünk valami bődületest a falra. Lesátrazunk a téren, esetleg éhségsztrájkba kezdünk. Berúgjuk az ablakot. Szétverünk egy pipacsot a rohamrendőr sisakján. Lebontunk egy falat. Haránt fekszünk az aszfalton, a tank elé. De ezek mi vagyunk, a kevésbé regényhősök. Hozzánk képest a három éves Oskar Matzerath egész egyszerűen lestoppolta a növését. Dacból. Fizikailag egy ujjnyit sem fejlődött tovább, körülbelül 90 centi magasan megállt. És csak ütötte, verte a dobot, néha sikoltott, miközben a nemzetiszocializmus elsöpört országot, népet, emberséget.

Bogart, Ingrid és Madonna – Csapón kívül 2.: Michael Curtiz: Casablanca

2016. január 30. – írta Buzogány Klára

Épp egy hete lett 74 éves a filmtörténet egyik legismertebb háborús, romantikus filmdrámája, a Casablanca. Miért tiltották ki a stábot a reptérről? Kik énekelték a Marseillaise-t? Kivel veszekedett folyton Bogart a forgatási szünetekben, és miért hordott magas talpú cipőt? És mi köze Madonnának a Casablancához? Íme egy sor érdekesség triviarovatunk második részében.

A vágy egyenruhás tárgya – Saul Dibb: Suite Francaise

2015. szeptember 4. – írta Ferenczi Szilárd

1942 nyarán az auschwitzi táborban tífuszban elhunyt az ukrajnai zsidó származású Irène Némirovsky. Ekkor még senki nem tudta, hogy titokban egy ötkötetes regényen dolgozott Suite française címmel. Halála előtt a második kötet még lezáratlanul hevert. Ötvenöt évvel később a lánya elolvasta az addig nagy becsben, de érintetlenül őrzött kéziratot, és 2004-ben kiadták, eredeti francia nyelven. Rögtön népszerű lett, hiszen elsőkézből ábrázolja Franciaország náci megszállását egy fiktív szerelmi történet hátterében. A második kötetből (Dolce) készült – a teljes sorozat címe alatt – romantikus filmdráma 2014-ben.

Disznóvágás élőben – Paul Andrew Williams: The Eichmann Show / Az Eichmann Show

2015. augusztus 11. – írta Petz Anna

Az elmúlt évek hasonló témakörben készült filmjei után (A könyvtolvaj, Ida, Saul fia) Paul Andrew Williams legújabb alkotása is a Holokauszt máig feldolgozhatatlan emlékezetével foglalkozik. Az Eichmann Show féldokumentarista formában beszél a Harmadik Birodalom elsőszámú hóhérjának tárgyalásáról, miközben a fasizmus lélektanának feltárására is kísérletet tesz. Ugyanolyan sikertelenül, mint mondvacsinált főhősei.

Temetetlen múlt – Agustí Villaronga-retrospektív

2015. június 2. – írta Jakab-Benke Nándor

Az idei TIFF 3x3 szekciójának egyik rendezője a katalán Agustí Villaronga, aki személyesen kísérte el három alkotását a gyanútlan kolozsvári nézőkhöz.

Mind egy szálig – David Ayer: Fury / Harag

2014. október 27. – írta Jankovics Márton

Brad Pitt a Becstelen brigantyk után ismét a hátországban tizedeli a nácikat. Amennyiben látványos és idegtépő tankcsatákra vágyunk, a Harag a mi filmünk. Már ha nem zavar az akcióra fokozatosan rátelepedő olcsó heroizmus és moralizálás, melyet még a színészek is csak hellyel-közzel tudnak hitelessé tenni.

Kincs, ami van – George Clooney: The Monuments Men / Műkincsvadászok

2014. február 20. – írta Jakab-Benke Nándor

George Clooney egyre többet vállal rendezőként, de a túl sok szempontnak való megfelelés kényszere nem tesz jót a filmnek.

Édes helyett émelygős – Brian Percival: The Book Thief / A könyvtolvaj

2014. február 17. – írta Kruppa Noémi

Van valami szadisztikus abban, hogy Hollywood időnként újabb holokauszt-filmeket dörgöl az orrunk alá, főleg akkor, ha nem tud vele újat mondani, és csupán egy abszurd lelkiismeretként mintha folyamatosan emlékeztetni akarna valamire, amit ugyanakkor képtelen hitelesen megmutatni. A könyvtolvaj ilyen szempontból egyenesen groteszk, előrelátható fordulatai és művisége által – arról nem is beszélve, hogy ízléstelenül humorizál a lehető legkevésbé megfelelő pillanatokban. A forgatókönyv egyenletlen, a halmozott tragédia néha már unalmas, a film azonban mégis hordoz valamit néhány jelenet erejéig, amelyek egy remek film részei lehetnének.

Mengele és a játékok – Lucía Puenzo: Wakolda / A német doktor

2014. január 29. – írta Buzogány Klára

Zsúfolt ismeretanyag helyett izgalmával szórakoztató történet, archív háborús-haláltáboros felvételek rettenete, horogkeresztes egyenruhák helyett kibontott hasú, kézzel festett játékbabák – a Wakolda című, spanyolul és németül megszólaló, történelmi témájú thriller másfél órája nem véletlenül hívta fel a nemzetközi közönség figyelmét forgatókönyvíró-rendezőjére.