„Mindig sírhatnékom van” – Interjú Michel Gondry filmrendezővel

2009. szeptember 28. – írta Kriston László

Egy gyermek játékosságát és egy 1920-as évekbeli párizsi szürrealista képzelőerejét egyesíti briliáns (ha nem éppen makulátlan) elméjében. Charlie Kaufman köpönyegéből bújt elő, de már videoklipjeivel megelőlegezte későbbi játékfilmjeinek sajátos látásmódját és formai gagjeit. A 46 éves, Oscar-díjas, New Yorkban élő rendező Berlinben beszélt eddigi életművéről.

A DVD-korszak donquijotéi – Michel Gondry: Be Kind Rewind / Tekerd vissza, haver!

2008. október 28. – írta Jankovics Márton

A Tekerd vissza, haver! Michel Gondry eddigi legkonvencionálisabb alkotása, ami azért meglepő, mert egyben a legönreflexívebb is. Gondry életében ugyanis elérkezett az a pillanat, amikor magáról a filmkészítésről forgatott filmet. És ahogyan ilyenkor egyes alkotók hajlamosak saját művészi hitvallásukkal átitatni a film minden percét, a bohókás francia mester esetében sincs ez másképp.

Sorban állásaim története – Cannes-napló I.

2008. május 17. – írta Váró Kata Anna

Már most tudom, hogy hiányozni fog a fotósok kiabálása, meg a sajtóiroda nyüzsgése, ahol mindig akad partner arra, hogy együtt szidjuk az örökké akadozó és meg-meg szakadó internetkapcsolatot, vagy hogy egy emberként pattanjuk fel az ablakhoz bámészkodni, amikor egy-egy híresség éppen bemegy vagy távozik a sajtókonferenciáról.

Amélie csodálatos alteregója – Michel Gondry: La science des rêves / Az álom tudománya

2007. június 15. – írta Dávid Ádám

Álmaimban sem merek gondolni rá, mi sülne ki abból, ha Amélie és Stéphane álmodozásaik közepette összefutnának Párizs álmodozásra kitűnően alkalmas utcáin. Talán felpattanának egy szakadt plüsslovacskára, és üldözőbe vennék a fotóautomaták fantomját...

Klip is, meg nem is – Kliprendezők és játékfilmjeik

2004. november 15. – írta Kovács Marcell

Az amatőr videónak vagy áruházi kamera felvételének látszó szürke, szemcsés képeken egy szedett-vedett tánccsoport tagjai ügyetlenül, de megkapó igyekezettel követik hisztérikus mozgású vezetőjük zavaros mozdulatait. Kört alkotva, széles gesztusokkal járják vicces táncukat a szilaj, de dallamos zenére, egy-két ütemmel mindig elmaradva a ritmustól. A helyszín egy bevásárlóközpont lehet, közönyös járókelők jönnek-mennek, nem hozza lázba őket a produkció – akár avantgárd istentisztelet zajlik, akár elszánt állatvédők mutatják be fókavadászat-ellenes koreográfiájukat.

Emlékek egy makulátlan elméről – Michel Gondry: Eternal Sunshine of the Spotless Mind / Egy makulátlan elme örök ragyogása

2004. november 15. – írta Köles Tamás

Joel Barish egy késő őszi reggelen a már megszokott melankóliával ébred, kimegy a vasútállomásra, és várja a szerelvényt, ami majd elviszi a munkahelyére. Miközben gondolatai saját jelentéktelensége körül forognak, egyszer csak elege lesz mindenből, és hirtelen felindulásában az ellenkező irányba induló vonatra száll. El kell jutnia a tengerpartra; talán maga sem tudja, miért pont oda, de valami mégis erre készteti. Megérkezik, majd betelefonál a munkahelyére és beteget jelent; magában kicsit talán már bánja is, hogy idejött.

Árnyék a vásznon – 3. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál – 2004. május 28–június 6. – Árnyak szekció

2004. augusztus 15. – írta Bán Attila

A borzalmak vagy a fantasztikum világát megidéző, „vagy egész egyszerűen elszállt" (a szervezők) rövidfilmek mellett három film szerepelt a fesztivál Árnyak megnevezésű szekciójában.