Apokalipszis kamasz lovasokkal – Bryan Singer: X-Men: Apocalypse / Apokalipszis

2016. május 19. – írta Sándor Anna

Amikor a 2000-es, első X-men film a képregény szövetei közül kiemelte a másság és az elfogadás szálát, tudatos tematikai pályára állította a későbbi folytatásokat is. Az olyan nagy sztorik feldolgozása során viszont, mint A főnix halála, Az eljövendő múlt napjai vagy most az Apokalipszis is, az alkotók rendre ugyanabba a hibába esnek, pedig csak hagyni kéne tisztességesen kibontakozni a drámai szálakat, és nem alárendelni őket a B-kategóriás forgatókönyveknek és fináléknak.

Az alma fája – Danny Boyle: Steve Jobs

2015. december 15. – írta Németh Szabolcs Előd

Aaron Sorkin forgatókönyvíró, Danny Boyle rendező és Michael Fassbender triója felülírja az unalmassá vált hollywoodi életrajzi filmek formáját az Apple-alapítóról szóló mozijukban: nem egy Wikipedia-szócikket vázolnak fel, vagy pátosszal kenik agyon szereplőjüket – ahogy tette a 2013-as Jobs –, hanem olyan elbeszélői struktúrát használnak, amely inkább a színházhoz áll közel: három „felvonásban”, avagy kinyújtott óriásjelenetben dramatizálják az ikonikus figura ellentmondásos személyiségét. Habár a kétórás filmet nemes egyszerűséggel Steve Jobsnak keresztelték, nézése közben többet tudhatunk meg az emberi természetről, mint Steve Jobsról vagy a tech businessről.

Film és színház közt, senkiföldjén – Justin Kurzel: Macbeth

2015. október 20. – írta Jakab-Benke Nándor

„Mese, mit egy bolond beszél, teli hangos dagálylyal – ám értelme nincs!”

A maszk mögött a zenész – Leonard Abrahamson: Frank

2014. augusztus 4. – írta Soós Tamás

Igen, ez az a film, amelyben Michael Fassbender végig egy óriási papírfejben játszik, és olyan aranyosan furának tűnik, hogy a filmnek csakis a Sundance fesztiválon lehetett a premierje. A Frank a beígérttel szemben persze csak enyhén bizarr, viszont nagyon vicces: egyértelműen a nyár slágervígjátéka.

Jude Law lépett Michael Fassbender helyére a Geniusben

2014. április 28. – írta a szerk.

Jude Law lépett Michael Fassbender helyébe az irodalmi óriásról, Thomas Wolfe-ról szóló életrajzi filmben.

Rabszolgapassió – Steve McQueen: 12 Years A Slave / 12 év rabszolgaság

2014. január 2. – írta Soós Tamás

Steve McQueen rabszolgafilmje a Django elszabadul ékes ellentéte: a popkultúra segítségével végrehajtott bosszúszolgáltatás helyett a rabszolgasors horrorjára, szenvedésére fókuszálja tekintetét – az Éhség és A szégyentelen rendezőjétől ismert, kimért esztétikával.

Senkinek sem való vidék – Ridley Scott: The Counselor / A jogász

2013. november 19. – írta Pernecker Dávid

Távolról szemlélve úgy tűnik, mintha A jogász egy lenne Ridley Scott két szuperprodukció közt megejtett halkabbra hangolt ujjgyakorlatai közül. Azonban A jogász sokkal inkább közelít a Thelma & Louise lassú tűzön keményre főtt fatalizmusához, mint a Trükkös fiúkhoz. A rendezői korpusz műveihez mégis kár hasonlítgatni, ugyanis A jogász nem kifejezetten Ridley Scott filmje. Scott jelen esetben csupán alázatosan és precízen vászonra vitte a forgatókönyvíróként debütáló Pulitzer-díjas Cormac McCarthy szövegét. Ez a megfelelő szó – „szöveg” – mivel McCarthy szemmel láthatóan életében nem látott még forgatókönyvet belülről.

Meggyógyulhat? – A videójáték-film problémáiról 2.

2013. augusztus 24. – írta Szabó R. Ádám

Cikkünk előző részében megállapítottuk, hogy a játékadaptációk rendezői valószínűleg értelmi fogyatékosnak tekintették nézőjüket, és elszörnyülködtünk-csodálkoztunk Uwe Boll remekein. De talán van még remény.

Ismerős idegen – Ridley Scott: Prometheus

2012. június 12. – írta Csiger Ádám

A lassan aggastyánkorba lépő Ridley Scott legnagyobb sikeréhez, A nyolcadik utas: a Halálhoz (Alien) tért vissza a Prometheus című, nem hivatalos előzményfilmmel. A szörnyeteg több sebből vérzik, de nagyon jól tartja magát.

Az utolsó tangó New Yorkban – Steve McQueen: Shame / A szégyentelen

2012. február 27. – írta Hlavaty Tamás

Egy Valentin-nap alkalmából készített friss felmérés szerint Amerika legromantikusabb városa a Tennessee állambeli Knoxville. Ám ennél sokkal izgalmasabb, hogy a legkevésbé érzelmes hely New York City. A Shame – A szégyentelen nem is játszódhatna máshol, hiszen kiégett, szexfüggő főhőse szinte eggyéolvad lakhelyével ebben a kiváló filmben. McQueen másodszor is megcsinálta!