Hoztam is, meg nem is – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8., Kisjátékfilmek

2005. március 15. – írta Libor Anita

A 36. Magyar Filmszemle nagyjátékfilmes felhozatala jócskán hagyott kívánni valót maga után, így a négy keservesen napon át kínzott sajtó bizakodással tekintett a kisérleti és kisjátékfilmes mezőny elé, hátha abban vigaszra lel. Az első négy blokkot képező tizennyolc kisfilm a magyar filmezés igen széles palettáját villantotta meg. A kisfilmek között találunk hosszabbakat – rövidebbeket, nagyágyúkat és ifjú kísérletezőket egyaránt.

Sorstalan játékfilmpaletta – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8. – Játékfilmek

2005. március 15. – írta Buzogány Klára, Zágoni Balázs, Margitházi Beja, Vízkelety József, Valuska László, Sóti Thea

Az idei filmszemle rengeteg meglepetéssel fogadta nézőit. A humor és – a játékfilmes zsűri szavaival élve – az alkotói düh mindenképpen értékelendő a bemutatott alkotásokban. Úgy tűnik azonban, a magyar filmgyártás hadilábon állt a történetmeséléssel az elmúlt évben. A forgatókönyveket a rendezők írják – talán ezen csúszhatnak el a filmek. A zsűrik mégis kiosztották minden díjukat, úgyhogy akad értékelendő a magyar filmben.

A nagy megmérettetés – Új szempontok az értékelésben? – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8., Dokumentumfilmek

2005. március 15. – írta Pócsik Andrea

A dokumentumfilmes zsűri elnöke, Sára Sándor szerint nehezen alkothat valaki képet napjaink Magyarországáról, ha végignézi az idei versenyfilmeket. De vajon mit gondolhat egy külső szemlélő a nagy múlttal rendelkező magyar dokumentumfilm-gyártás mai állapotáról ezek alapján a művek alapján?

A kísérleti és kisjátékfilm szabadsága – 36. Magyar Filmszemle – Budapest, 2005. február 1–8., Kísérleti és kisjátékfilmek

2005. március 15. – írta Ilyés István (Iván)

A filmszemle utolsó kisjátékfilm-vetítését követő közönségtalálkozón, a műsorvezető feltette az alkotóknak azt az evidensnek tűnő kérdést, hogy mi kell ahhoz, hogy a kisjátékfilmből egyszer nagyjátékfilm legyen. Az alkotók általában mentegetőztek, pénzhiányra hivatkoztak. Az utolsó film alkotói (Gayer Zoltán – Molnár Péter: A karusszel rítus) azonban éppen ellenkezőleg, azt válaszolták, hogy az ő filmjük kisjátékfilm-szerkezetét, stílusát, megvalósítását e műfajon belül hordozza, tehát nem is akar nagyjátékfilm lenni.