Álomjáték – Ingmar Bergman: Fanny és Alexander, 1982

2017. június 17. – írta Ritter György

Ingmar Bergmanra igazán nem lehet azt mondani, hogy nem volt elkényeztetve Oscar-szobrokkal. Háromszor hozta el Svédországnak az akadémiai díjat, először a Szűzforrásért (Jungfrukällan, 1960), másodszor a Tükör által homályosanért (Såsom i en spegel, 1961), harmadszor pedig a Fanny és Alexanderért. Emellett kilenc jelölést is begyűjtött és bár utolsónak kikiáltott mozifilmjéért a legjobb rendezői díjra is nominálták, „csak” a szokásos idegennyelvű honort zsebelhette be.

Jorge atya fél élete(i) – Beda Docampo Feijóo: Francisco – El Padre Jorge / Ferenc pápa – Buenos Airestől a Vatikánig

2016. április 4. – írta Ritter György

A szentek életéről és karizmatikus egyházi személyekről készült, többnyire tévéfilmes eszközökkel operáló alkotások dömpingje az utóbbi időkben szinte szubzsánerré fejlődött. Céljuk – a középkori legendákhoz hasonlóan –, a kiválasztott személy életének vallásos érzületű, szentimentális, tanító jellegű bemutatása. E mozgóképek sorában vannak kiemelkedő és kevésbé sikerült, dagályos alkotások is. Az első dél-amerikai pápa népszerű személye szinte ordított egy ilyen presztízsfilm legyártásáért. Kérdés azonban, hogy a zsáner mérlegének melyik tányérját izmosítja a Ferenc pápa című mozi.

Vissza- és mellényúlás – Bogdan Dreyer: A Farewell to Fools / Condamnat la viaţă

2013. március 18. – írta Kruppa Noémi

Két évvel ezelőtt mindenki izgatottan olvasta a román bulvársajtó címlapjait uraló hírt: „Gérard Depardieu és Harvey Keitel Segesváron forgat!”, keveset tudván a születendő filmről, melynek akkor még a címe sem volt végleges. A történet 2013 márciusában folytatódik: Bogdan Dreyer A Farewell to Fools című filmje immár a hazai mozivásznakon is nézhető, de a képzeletünkben ráruházott elvárások és mérce alapján: csalódás.

A modellező – Robert Bresson-portré 1.

2009. december 18. – írta Ritter György

Az utókor ítélete néha felemás. Nem különben zseniális, de sztárolt életművekre jobban emlékszik, mint a hasonló hatású, ám nehezebben fogyasztható művészekre. Stanley Kubrick és Robert Bresson két megkerülhetetlen név, mindketten éppen 10 éve léptek le az alkotói színpadról, mégis az idei sajtóban inkább Kubrick-nekrológokat olvashattunk. Ezt ellensúlyozandó, újranéztük a Bresson-életművet.

Hiszem, pedig nem látom – John Patrick Shanley: Doubt / Kétely

2009. március 27. – írta Gyenge Zsolt

A láthatatlanba vetett hit világában a látható bizonyítékokra nincs szükség – véli a Kétely egyik főszereplője. Tévelygés megelőzésére kitalált szigorú szabályok és a nagyobb rossz elkerülése érdekében félresöpört kételkedés elevenedik meg napjaink két kivételes tehetségű amerikai színészének alakításában. A Kétely az ő filmjük.