Drótpótló – Reinaldo Marcus Green: We Own This City / Miénk a város

2022. szeptember 6. – írta Jakab-Benke Nándor

A Drót húszéves évfordulójára érkezett egy minisorozat David Simonéktól, ami hat óra erejéig visszarepít minket Baltimore utcáira.

Liam Neeson Light – Mark Williams: Honest Thief / Becsületes tolvaj

2020. október 9. – írta Tóth Menyhért

Idén az a szerencse éri a Liam Neeson-rajongókat (hiszen nyilván jócskán akadnak ilyenek), hogy a korosodó, de acélos karizmájából semmit sem veszítő sztárnak pár hónapnyi különbséggel nyomban két filmjét is üdvözölhetik. Míg azonban nyáron Neeson fiával a vásznon is apát és fiút alakítva a napsütötte toszkán tájakon gyógyította be régóta sajgó lelki sebeit a giccstengerben úszó, sablonos és ötlettelen Made in Italyban, ősszel a nyugdíjba vonulásról még csak hallani sem akaró emberünk már visszatér az akciófilm műfajához, amelyhez az elmúlt bő tíz évben igen gyakran adta a nevét. A Becsületes tolvaj mégsem egészen azt a szintet lopja be a mozitermekbe, amire egy átlagos Liam Neeson-zúzásnál számítunk…

A füttyön túl – Corneliu Porumboiu: La Gomera / The Whistlers / Hegyek szigete

2019. május 31. – írta Rakita Vivien

Corneliu Porumboiu legújabb, a cannes-i versenyprogramban debütált filmje, a The Whistlers (szó szerint A fütyülők, a magyar forgalmazásban A hegyek szigete) egy okos, humoros, filmtörténeti utalásokkal teli, igazán stílusos alkotás lett, korábbi munkáival ellentétben a szerzői jegyek mellett markáns műfaji jellemzőkkel is bír: egyértelműen a neo-noir zsánerét képviseli.

Casino inferno – Baran bo Odar: Sleepless

2017. március 21. – írta Németh Szabolcs Előd

Ismét egy kiváló európai zsánerfilmmel trollkodtak Hollywoodban, szinte minden érdemétől megfosztották a francia Fehér éjszakákat (Nuit blanche).

Apai szív – Cristian Mungiu: Bacalaureat / Érettségi

2016. május 22. – írta Jakab-Benke Nándor

A Cannes-ból a legjobb rendező díjával hazatérő film egy zseniális, könyörtelen, precíz társadalmi látlelet, ami után erősen elgondolkodunk, hogy érdemes-e Romániában élni.

Good cop, bad cop, no cop – John Hillcoat: Triple 9

2016. március 15. – írta Németh Szabolcs Előd

A sztárszereposztásban készült Triple 9-tól sokan várták az év egyik nagy bűnügyi moziját. Hiába tocsog minden bűnben, ha a sztoriban nincsenek szereplők, vagy éppenséggel túl sokan vannak. De Oscar-díjas színészek nevével bármit el lehet adni, még úgy is, ha csak annyit szerepelnek benne, hogy egy GIF-re is alig futja a játékidejükből.

Válaszd az erkölcssorvasztó, ízlésromboló mocskoszsaru-filmeket – Jon S. Baird: Filth / Mocsok

2013. október 8. – írta Soós Tamás

Trainspottingi, ferrarai az a fertő, amiben a Mocsok alatt lubickolunk: Jon S. Bairdé az év legszutykosabb szabályszegő filmje. Mocsok jó, mi más?

„Piszkos” Jack Reacher, egy eltékozolt legenda – Christopher McQuarrie: Jack Reacher

2013. január 8. – írta Papp Attila Zsolt

Az öntörvényű, a törvényességet belülről feszegető igazságosztó figurája tömegkulturális közhely, Charles Bronsontól Clint Eastwoodig sokan szereztek renomét a karakternek. Tom Cruise a Jack Reacherrel a legendárium újabb fejezetét szerette volna megírni – mérsékelt sikerrel.

Szörnyen szerencsés – Henrik Ruben Genz: Terribly Happy / Frygtelig lykkelig

2009. június 2. – írta Ferenczi Szilárd

Vagy Borzasztó boldog. Így is, úgy is fordíthatnánk dánból a Frygtelig lykkelig címet, azonban egyik változat sem akar a film cselekményének, hangulatának és végkifejletének egyetlen jellemzője lenni. A benyomás-koktélból ugyanúgy érvényes rá az idegtépően baljós, nyugtalanítóan izgalmas és hajmeresztően pajkos szószerkezet is. Az idei TIFF egyik ütős, nagykaliberű filmcsík-lírája.

A jó, a rossz és a korrupt – David Ayer: Street Kings / Az utca királyai

2008. szeptember 24. – írta Farkas István

Szögezzünk le három dolgot már itt az elején: az utóbbi időben egyáltalán nem rajongok az amerikai akció-thrillerekért. (A miérteket most hagyjuk.) Az utca királyai filmcím hallatán James Gray legfrissebb családi krimije, Az éjszaka urai ugrott be. Öreg hiba volt.