Közhelydrámák gyöngye – Gabriele Salvatores: Educazione siberiana / Szibériai nevelés

2013. szeptember 20. – írta Ferenczi Szilárd

Van egy vidék, nem túl messze innen, a volt Szovjetunió nyugati határaihoz közel, ahová a bolsevik rendszer családos szibériai bűnözöket telepített, Isten tudja mi okból: Transznisztria. A civil törvényeket úri kedvtelésnek tekintő morcos, tetovált, mélyen vallásos férfiak hagyománytisztelő közössége az egyenruhás rendfenntartókat irtani való patkányoknak tekinti, és valamiféle ősi bűnkódex értelmében rabol, öl, él vígan, míg az ártatlan teremtményeket védelmezi. Pénzt a házban nem tart, fegyvereit szent áhítattal tisztogatja és néhanapján fehér galambokat röptet.

Még éppen vállalható nyugdíjasok – Dean Parisot: RED 2

2013. augusztus 7. – írta Jakab-Benke Nándor

A DC Comics már egy ideje próbálja behozni a Marvel lépéselőnyét. Képregényadaptációik hálistennek valamiféle valamiféle műfaji változatosságot hoznak a nagy vetélytárs által diktált egy(en)hangúságba.

Malkovich szibériai keresztapát alakít

2011. július 7. – írta a szerk.

John Malkovich egy szibériai gengsztercsalád fejét alakítja az Oscar-díjas Gabriele Salvatores első angol nyelvű filmjében.

Képregényes vénlegények – Robert Schwentke: Red

2010. október 27. – írta Iszlai József

A képregényből filmre vitt történetek újabban szinte mindig elborzasztanak. Annyit tanultam meg belőlük, hogy semmit sem kell elvárni tőlük, úgyis javarészt felejthető és igénytelen munkák. Mégis, egy-egy számottevő próbálkozás annál inkább kiemelkedik, minél több gyengéjét mutatja meg Hollywood ennek az adaptálósdi-játéknak. Íme, egy kiemelkedő példa.

Borongós filmek, borongós időben – Beszámoló a 44. Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztiválról

2009. július 20. – írta Váró Kata Anna

A nyitógálán újabb rövid és csattanós fesztiváltrailereket láthattunk arról, hogy ki mire használja a Kristály Glóbuszt. Vera Chytilová, Harvey Keitel, Miloš Forman és a jóízűen horkoló Danny De Vito mellett feltűnt Andy Garcia, aki saját otthonába próbál betörni a súlyos szoborral, Jiří Menzel pedig fiatal takarítónője hátsó fertályát vizslatja a kristálygömbön keresztül.

Sok hűhó semmiért, Coen módra – Ethan és Joel Coen: Burn After Reading / Égető bizonyíték

2008. október 21. – írta Dunai László

A Coen testvérek ezúttal ismét poénkodásra adták fejüket. Valahogy úgy jártam a Burn After Reading vetítése után, hogy nevettem, de nem tudtam, hogy min nevessek jobban: hogy hogyan lehet ilyen filmet összehozni, vagy azon, hogy hogyan lehet ilyen idióta szereplőket megalkotni.

Kémtörténet komédia-csomagolásban – Peter Howitt: Johnny English

2003. szeptember 15. – írta Farkas István

A posztmodernitás jellemezte változó világunkban kevés olyan megbízható intézmény létezik, mint a Brit Titkosszolgálat. Ügynökei tévedhetetlenek, nemzetközi hálózata mindig naprakész információval szolgál, a felhasznált technológia a jövőt idézi. Ez a testület a becsület utolsó bástyája, tagjai az igazságra esküdtek fel. Amikor fény derül arra, hogy el akarják rabolni az ország szeretve tisztelt koronaékszereit, a Szolgálat legrátermettebb tagja, a szuperkémek krémjének krémje, sőt habja a tortán, a hihetetlen képességű Egyes Számú Ügynök ered a gazemberek nyomába... de sajnos azzal a lendülettel fűbe is harap, és a Brit Titkosszolgálat balszerencséjére hamarosan az összes többi ügynök követi az Egyest a túlvilágra.

Lázadás a hét és feledik emeleten – A John Malkovich menet / A fiúk nem sírnak / Mindent anyámról

2000. szeptember 15. – írta Saszet Ágnes

„BLANCHE: Nekem nem kell a valóság... nem az igazat mondom, hanem azt, aminek igaznak kellene lennie." (Tenessee Williams: A vágy villamosa)

Felhők fölött az ég – Michelangelo Antonioni, Wim Wenders: Al di lá delle nuvole / Túl a felhőkön

2000. szeptember 15. – írta Zágoni Balázs

Újabb meglepetés. Nemcsak azért, mert a hazai forgalmazók az elmúlt tíz évben két banit sem adtak európai művészfilmekre, hanem azért is mert ez a film nem „mai csirke". Több mint öt éves. Hogy Antonioni utolsó filmje mégis a mozikba került, talán mégsem annyira az azóta mennyei filmstúdiókba költözött olasz nagymester elismertségének köszönhető, hanem inkább a felvonultatott sztároknak. John Malkovich, Sophie Marceau, Jean Reno, Iréné Jacob neve sokkal többet mond mozinézők ezreinek, mint az Antonionié. No meg a Wim Wenders nevénél is, aki alázatos társrendezőként segített megvalósítani a tolószékhez kötött mester elképzeléseit.