Nem fekete, de nem is fehér – Guy Ritchie: In the Grey / Szürke zóna
2026. június 12. – írta Rakita Vivien
Guy Ritchie az évek során önmaga epigonjává vált – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb dobása, a Szürke zóna.
Guy Ritchie az évek során önmaga epigonjává vált – ezt mi sem bizonyítja jobban, mint legújabb dobása, a Szürke zóna.
A Jake Gyllenhaal főszereplésével készült Ártatlanságra ítélve végre egy olyan adaptáció és remake, ami merte szabadon értelmezni az alapanyagait.
Az Országúti diszkó két verziója sok tekintetben eltér egymástól, a történet alapvető konfliktusa azonban mindkét esetben ugyanaz: egy területet kell megvédeni, a helyiek pedig a cél elérése érdekében külső segítséghez is folyamodnak. Nem véletlen, hogy ez a fabula sokaknak ismerős: a filmpáros Hollywood egyik legfontosabb műfajához nyúlik vissza, miközben az akciónarratívákat is dominánsan bontja ki.
Ha van valami érdekes Guy Ritchie új filmjében, az a főhősök motivációinak kétértelműsége.
Az azonos című dán filmből készült Rohammentő szteroidokkal pumpálja tele a kölcsönzött alaphelyzetet, a bankrabló testvérek mentőautós menekülését a Los Angeles-i utakra tereli át, hogy a fejre húzott harisnyák helyét golyóálló maszkok, kocsizó kamerák, levegőben piruettező drónok és beazonosíthatatlan szemszögek vegyék át.
Michael Bay jövő év elején tervezi forgatni az Ambulance című thrillert, a főszerepről Gyllenhaallal tárgyalnak.
Tom Ford megelégedhetett volna azzal, hogy izgalmasan összefűzzön két történetet – egy válásét az újgazdag művészvilágból, és egy bűntettét a nem városinak való vidékről –, de ő az amerikai társadalmat szétszabdaló árkokról is mondani akart valamit. Jól tette.
Az Everest a hegymászófilmek Gravitációja lehetett volna.
Mindhiába szeretnénk, ha nem így lenne, de a 30-as évektől kezdődően beült Hollywoodba egy mélyhangú ökölvívómozi-paradigma, amely azóta is cenzori szigorral szabja meg az egyszeri boxolók ábrázolhatóságának kereteit. Az a fajta alkotó-néző kompromisszum ez, amely szűk látókörében tökéletesen egysíkú és egyenmintájú műfajdarabokat tűr csak meg, és amely nem csak a boxolókat hősiesítő filmekre jellemző.
Dan Gilroy rendezői bemutatkozása, az Éjjeli féreg (Nightcrawler) egy társadalomkritikával jócskán átitatott, izgalmas alkotás lett, mely egy egyre betegebbé váló elmén keresztül mutatja be az Amerikai Álom perverz megvalósítását, miközben a látványos jelenetektől sem idegenkedik.
1 hónapja – írta a szerk.
1 hónapja – írta Kovács Patrik
1 hónapja – írta Kovács Patrik
Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2026
Rendező: David Robert Mitchell
Dokumentumfilm, 43, perc, 2006
Rendező: Ambrus Emese
Fikciós film, 24, perc, 2014
Rendező: Visky Ábel
Dokumentumfilm, 70, perc, 2005
Rendező: Bálint Arthur
Dokumentumfilm, 20, perc, 2017
Rendező: Dezső Mátyás
Dokumentumfilm, 74, perc, 2024
Rendező: Szendőfi Balázs
Fikciós film, 7, perc, 2017
Rendező: Holhos Fanni
Dokumentumfilm, 49, perc, 2024
Rendező: Fábián Andor
Színes akciófilm, kalandfilm, sci-fi, 99 perc, 2026
Rendező: David Robert Mitchell