„Ebben az országban nincsenek sorozatgyilkosok!” – Sopsits Árpád: A martfűi rém

2016. november 8. – írta Papp Attila Zsolt

És – továbbgondolva a címet – sorozatgyilkosokról szóló thrillerek sincsenek; annál bizonyosan kevesebb, mint ahány „nem létező” sorozatgyilkost ismer a magyar kriminalisztika története. Sopsits Árpád filmje, minden hibája ellenére, több mint egyszerű thriller: az '56 utáni Magyarország kollektív közérzetének látlelete.

Sivatagi (tőzsde)cápák – Todd Philips: War Dogs / Haverok fegyverben

2016. augusztus 19. – írta Csiger Ádám

A felnőtt korhatáros fekete komédia műfaján belül igazi szuperprodukciónak ígérkezett a Haverok fegyverben: a Másnaposok (The Hangover) rendezője, Todd Phillips egyesítette erőit A Wall Street farkasa alkalmával mennybe ment Jonah Hill-lel.

Meghalni a világ tetején – Baltasar Kormákur: Everest

2015. szeptember 17. – írta Soós Tamás

Az Everest a hegymászófilmek Gravitációja lehetett volna.

Függetlenek közt függőben – 21. Titanic-beszámoló II.

2014. április 11. – írta Jakab-Benke Nándor

Végéhez közeledik a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál 21. kiadása. A fesztivált záró Jarmusch-film előtt még számba vesszük a héten látottakat.

Torz arányok – Peter Berg: Lone Survivor / A túlélő

2014. január 27. – írta Verpeléti András

Peter Berg A királyság (The Kingdom) és a Csatahajó (Battleship) vegyes sikerei után továbbra is a háborús műfaj felé kacsintgat, és legújabb próbálkozását is az eddigiekhez hasonló várakozás előzte meg. Talán nagy szerepe van ebben annak is, hogy a SEAL-kommandósokról szóló film – természetesen – igaz történeten alapul, aminél jobb marketing nem is kell a tengerentúli piacra. De amint túllépünk a hype-on és végigüljük a 120 perces játékidőt, egyérteéműen kiderül, hogy A túlélő már megint egy olyan film, ami nem arról szól, amiről kéne.

A kevesebb néha több – James Wan: The Conjuring / Démonok között

2013. augusztus 13. – írta Kruppa Noémi

Egy család új lakásba költözik, melyben – a kezdetben még megmagyarázhatatlan – események paranormális jelenségekre utalnak. A Fűrészről híres James Wan legújabb filmje a kísértetház-horror szubzsánerében készült, s jóleső fellélegzés azok számára, akik a „kevesebb néha több” szabály hívei: a The Conjuring kerüli az explicit képekeket, inkább rettegésben tart, mint megijeszt, és a vérrel is csínján bánik.

Amikor Rambo diktálta a kormánypolitikát – Kathryn Bigelow: Zero Dark Thirty – A bin Láden-hajsza

2013. február 20. – írta Soós Tamás

A királyság, Kiadatás, Zöld zóna: a legtöbb iraki háborús vagy 9/11 utáni, amerikai politikát feszegető hollywoodi film sekélyes, semmitmondó és megkésett. A bin Láden-hajszát rekonstruáló Zero Dark Thirty sem sokkal különb, de erre legalább nem kellett hosszú éveket várni.

Vegyünk tőle koporsót! – Richard Linklater: Bernie / Börni, az eszelős temetős

2012. december 18. – írta Pernecker Dávid

Aki esetleg meg volt győződve arról, hogy a Sírhant művek (Six Feet Under) temetkezési vállalkozói jól végzik a munkájukat, az térdre fog rogyni Bernie előtt. Ráadásul Bernie Tiede létező, hús-vér ember, akit egészen különleges aura lebeg körül. Amellett, hogy szakmai kompetenciája példaértékű, a texasi Carthage kisváros deklarált szentje is. Segítőkész, nyájas, jámbor, önzetlen jó keresztény, a kultúra támogatója és védelmezője, akit a közösség egy emberként tisztel és szeret. A frissen megözvegyült, nevetségesen pénzes Marjorie Nugent pedig a városka legutáltabb lakosa volt, s épp ezért minimum érdekes, ahogy Bernie és Marjorie – finoman szólva – összebarátkoztak.

Megtört nevetések – Anca Damian: Crulic – Drumul spre dincolo / Crulic – A túlvilágra vezető út

2011. november 16. – írta Búzás Anna

Megrázó történet rajzokban megmutatva. És nem akárhogy: a főszereplő tényleg életre kel, a történet teljesen filmszerű, a nézőt beleélésre vagy legalábbis együttérzésre bírja a lehető legfelsőbb fokon. Ezt játékfilmben sem könnyű elérni, hát még animációban.

Míg a fakanál el nem választ – Nora Ephron: Julie & Julia - Két nő, egy recept

2009. október 21. – írta Csoma Emőke

Végre egy film, melyben az omlós ízek és ínycsiklandó illatok iránti szerelem kerül középpontba, míg a férfigyomor csupán mellékszerephez jut. Főhősnőink kiapadhatatlan türelemforrásként tündökölnek, eszük pedig nem a hétköznapi női frivolságokon, hanem újabbnál újabb gasztrono-orgiákon jár.