Bombafenntartó misszió – Cristian Nemescu: California dreamin’ (nesfârşit)

2007. november 15. – írta Zágoni Balázs

Azt mondják, tíz percig állva tapsolt és brávózott a közönség Cannes-ban Nemescu filmjének a bemutatója után. Megszólalt bennem a kisördög: vajon ha élt volna akkor még, ha ott ült volna valamelyik hátsó sorban, akkor is ugyanez történik? Aligha.

Rokkendroll klisé – Gus Van Sant: Last Days / Az utolsó napok

2006. június 15. – írta Libor Anita

Gus Van Sant úgynevezett Halál-trilógiája három filmet foglal magában: a 2002-es Gerryt, a 2003-as Elefántot, és a legutolsó, 2005-ös Last Dayst.

Ugrás – a semmibe – Hajdu Szabolcs: Fehér tenyér

2006. április 20. – írta Varga Anikó

Hajdu Szabolcs harmadik és Szemle-díjas nagyjátékfilmjének témája, ahogy mondani szokták hálás, és ez nem csak filmes, de egészen tág mozgóképes körökben is evidencia. Ahol van testmutatvány, bravúr, ugrás, akár jól sikerül, akár nem, izgalom is van, amit a Fehér tenyér esetében az is fokoz, hogy profi tornászokat látunk mozogni – a szerepek nagy részére a tornászgyerekek mellett Hajdu olyan hivatásos sportolókat kért fel, mint Orion Radies, Silas Radies, Hajdu Zoltán Miklós, illetve a világbajnok Kyle Shewfelt. Ez olyan tényező, amely eleve megszab bizonyos határokat a színészi játék és így a narráció, a képi világ, a stílus tekintetében: kevés a szöveg, visszafogott a látvány, és van némi dokumentarista felhang is.

Maszkkal, pátosszal, Oscar-díjjal: egy hitelesen torz született gyilkos – Patty Jenkins: Monster / A rém

2005. január 15. – írta Gál Andrea

Patty Jenkins első rendezése többszörösen az előítélet-ellenesség bűvös jegyében született: Eileen (Charlize Theron) története az útszéli prostitúciótól brutális gyilkosságokon át a halálos ítéletig tart, miközben a heteroszexualitás és a leszbikusság közti utat is bejárja.

Élet(halál)-képek egy amerikai iskolából – Gus van Sant: Elephant / Elefánt

2004. október 15. – írta Ilyés István (Iván)

Az Elefánt című film témája egy megtörtént esemény köré szerveződik. 1999-ben két kamasz fegyveresen behatolt egy iskolába Coloradóban, és megölte tizenhárom osztálytársukat. Michael Moore dokumentumfilmes formában (Kóla, puska, sültkrumpli) már feldolgozta a Denver környéki iskola történetét. Gus Van Sant filmje éppen az elbeszélés megformálásában, a fikcionálási módban különbözik radikálisan Moore filmjétől.

A hervadó virágok merész ötlete – Nigel Cole: Calendar Girls / Felül semmi

2004. május 15. – írta Zágoni Bálint

A yorkshire-i Rylston és Vidéke Nőegylet tagjai számára a csütörtöki nap az együttlétet jelenti, meghitt közös énekeket és építő jellegű előadásokat. Az utóbbi időben például a brokkoli termesztéséről esett szó, emellett az érdeklődők diafilmen követhették végig egy idős házaspár nyaralásának főbb momentumait, kezdve a két repülőjegy közeli fényképével. Annié (Julie Walters – Billy Elliot) is részt vesz ezeken az összejöveteleken, és barátnőjével, Chrissel (Helen Mirren – A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretője; Gosford Park) hol végigaludva, hol végignevetve ülik végig az érdekfeszítőnek nem mondható estéket.

Hol laknak a brazil istenek? – Fernando Meirelles–Kátia Lund: Cidade de Deus / Isten városa

2003. október 15. – írta Gál Andrea

Fernando Meirelles és Katia Lund filmje, az Isten városa megdöbbentő alkotás, elsősorban a brutalitása miatt az. Műfajilag a gengszterfilmek hagyományát követi, véres külvárosi harcokról beszél, ahol a farkasok törvénye uralkodik: ennek brazil változata szerint, ha megölöd az ellenséget, nem biztos, hogy a következő pillanatban nem ölnek meg téged is.

A rekord bája – Martin Scorsese: Aviátor / The Aviator

2003. március 20. – írta Molnár Péter

Howard Hughes, a texasi olajmágnás alakja mai napig többé-kevésbé elevenen él az amerikai közélet emlékezetében. Miután a harmincas-negyvenes években néhány pazar filmprodukcióval kápráztatta el a korabeli filmes társadalmat, repülős társaságot alapít, majd a háború alatt az amerikai kormány számára tervez kémrepülőgépeket.