A ruha eszi az embert – Quentin Dupieux: Le daim / Deerskin

2020. augusztus 3. – írta Németh Szabolcs Előd

Mióta ország-világ látta Quentin Dupieux 2010-es Rubber című őrületét, amelyben egy gumikerék gurul neki az amerikai sivatagnak gyilkolászni, a fesztiválok közönsége előszeretettel fizet be az elektronikus zenészből videoklip-rendezővé, majd az abszurddal és mozis műfajokkal vadul zsongőrködő jétékfilmessé vált francia összművész ámokfutásaira.

Anyósvicc a véresebbik fajtából – Matt Bettinelli-Olpin - Tyler Gillett: Ready or Not / Aki bújt

2019. augusztus 25. – írta Polák Zsóka

Vannak esküvők, amelyeknél nem az a legnagyobb rémálom, ha egy részeg nagybácsi ellentmondást nem tűrő erőszakkal próbálja vonatozásra kényszeríteni a násznépet. Hanem mondjuk az, ha az újdonsült anyósék esküvőlevezető játék gyanánt le akarják vadászni a menyasszonyt.

Ezt láttuk a 14. TIFF-en 2. – Død Snø 2 / Náci zombik 2; Vie sauvage; The Look of Silence / A csend képe; Eggs / Tojások

2015. május 31. – írta Jakab-Benke Nándor, Szántai János, Iszlai József, Németh Szabolcs Előd

Két norvég film is van mára, de jobban nem is különbözhetnének. Talán ha a zombik tojásból kelnének ki... Ezenkívül folytatódik a tavalyi Ölés aktusa, és került egy természetbe kivonulós film is.

Vérszegény szörny(ű)film – Genndy Tartakovsky: Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak

2012. október 23. – írta Farkas István

A műmiszticizmustól és fanyarú negédességtől túlcsorduló Alkonyat-saga talán örökre bevéste a nyugati világ ikonikus figuráinak fenntartott pantheónba a brukolakhoszokat és lycantroposzokat. Azt viszont, hogy a vérszopó humanoidok visszaköszönnek ránk, még mielőtt az emberiségnek sikerülne kiheverni a Stephanie Meyer-könyv megfilmesítése által okozott iszonyatos léptékű kollektív szellemi öngyilkosságot, ráadásul animált CGI-köntösbe csomagolva, legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna. Persze jól tudjuk, hogy alig van olyan kisdiáklány, aki nem ismeri az említett, vámpírmítoszba bújtatott Rómeó és Júlia-történetet, mégis nagyot néztem Genndy Tartakovsky Hotel Transylvania – Ahol a szörnyek lazulnak című animációs filmjén.

Alkonyat ellen – Craig Gillespie: Fright Night / Frászkarika

2011. augusztus 23. – írta Csiger Ádám

A klasszikus horrorfilmek remake-jeinek se szeri, se száma, viszont az eredetijükhöz méltó újradolgozásokat egy kezünkön megszámolhatjuk. A Frászkarika című vámpírmozival az utóbbiak listája bővül: a film nem jobb hangulatos origójánál, csak másmilyen, elődje hamvaiból új életre kel és harap.

BLKJBGGFF! – Quentin Dupieux: Rubber

2011. május 2. – írta Iszlai József

„Egy gumiabroncs sorra mészárolja az embereket” – mekkora embertelen badarság ez filmötletnek! Megvalósíthatatlan! Veszélyes! Ez nem film! Ez rágalom! Egyáltalán hogy öli meg őket? Vannak tulajdonságai? Mi az oka ennek az egésznek? Nincs oka? Ok nélkül? Ok nélkül? Ok nélkül! BLKJBGGFF!

Ízléstelenség, gusztusosan – Sam Raimi: Drag Me To Hell / Pokolba taszítva

2009. július 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Sam Raimi több mint 10 évnyi hollywoodi bérdirektorkodás (amiből három egyre gyengülő színvonalú Pókember) után visszatér oda, ahonnan vétetett: az intelligens, vérbő humorral elkészített, gyomorforgató horrorok világába. Ezúttal egy PG-13 besorolással.