Az igazi mesterlövész: Elmer Bernstein

2016. július 22. – írta Hubai Gergely

A beskatulyázás olyan jelenség, melytől mindenki tart a filmművészetben a legnagyobb sztároktól kezdve az egyszerű filmzeneszerzőkig. Egy-egy életen át meghatározó szerep akár karrierje végéig kényszerpályára állíthat egy alkotót – Lugosi Béla például mindig Drakula maradt a közönség szemében, Carrie Fisher örökké Leia hercegnő lesz –, és ezekből a skatulyákból a legkiválóbb alakításokkal sem lehet kitörni.

A pixelek visszacsukhatatlansága – Bordwell és a digitális átállás

2016. június 26. – írta Jakab-Benke Nándor

Nemrég fejeződött be a teljes filmgyártás – a forgatástól a mozikig – digitális átállása, 35mm-es filmről CCD-kre, pixelekre és merevelemezekre. A kedves közönség javarésze semmit sem tudott (és most sem tud) a folyamatról. David Bordwell könyve nekik is szól, nemcsak filmesztétáknak és veterán mozibarátoknak.

„A mozinak a nagyvilágról kell szólnia” – Interjú Iain Smith-szel

2016. június 23. – írta Csiger Ádám

Hogyan lehet sikerfilmet készíteni Hollywoodon kívül? Hogy festett a tavalyi év egyik, sőt talán legjobb filmjeként jegyzett, hatszoros Oscar-díjas Mad Max: A harag útja forgatása és fejlesztése? Miért nem A visszatérő kapta a legjobb filmnek járó szobrot? Iain Smith producerrel beszélgettünk.

Az ember, aki mindenhol ott volt – John Williams-portré

2016. május 2. – írta Verpeléti András

John Williams talán az egyik legismertebb élő ember a Föld bolygón. Műveinek egy részét ugyanis még azok is ismerik, akik soha életükben nem hallották a nevét, de volt valaha polifonikus csengőhang a telefonjukon. A cápa filmzenéjének fő témája vagy a Birodalmi induló taktusai a Csillagok háborúja-sorozatból ugyanis úgy vesznek körül minket, mint a wi-fi vagy a szmog.

Szobrokat összeszaró madarak – avagy kinek kell a filmkritika?

2016. április 6. – írta Pernecker Dávid

A világ két legismertebb képregényhőse, Kevin Smith, és az Egyiptom isteneinek rendezője is nekiment a filmjeiket rendesen körbeutáló filmkritikusoknak, megkérdőjelezték a filmkritika jelentőségét, és megmagyarázhatatlan határokat húztak kritikus és néző közé.

Kamera által homályosan – Zsigmond Vilmos-portré

2016. március 3. – írta Verpeléti András

Az év első napján, a kaliforniai Big Surben elhunyt Zsigmond Vilmos egy hatvan éven át ívelő, szinte átláthatatlanul monumentális és a filmművészetet jelentősen meghatározó életművet hagyott maga után. A magyar származású operatőr nem csak résztvevője, hanem alapembere és egyik legfontosabb alkotója volt a 70-es évek új-Hollywoodjának, aki Michael Ciminótól Robert Altmanon át Steven Spielbergig a legnagyobbakkal dolgozott.

Nincsenek alapelvek, csak körülmények – Terrence Malick: Knight of Cups

2016. január 19. – írta Pernecker Dávid

Terrence Malick legújabb filmje egy olyan hollywoodi ember szemszögéből nézve festi fel a talmi sikerlét szükségszerű bukását, akinek mindene megvan és nincs semmije. Egyvalami mozgatja az álomgyári sztárvalakit: az idő és tér dimenzióin túlmutató kutatás, a teljesség meglelése élete kiteljesedett üressége mögött.

A tékás, aki kölcsönzött – Quentin Tarantino-portré

2016. január 13. – írta Csiger Ádám

Egyáltalán nem véletlen, sőt inkább tökéletesen jelképes, hogy a posztmodern műfajfilm pápája épp egy videotékából szabadult a világra. Korai filmjei elfeledett, ritka, alábecsült gyöngyszemek remixei. Napjainkra viszont a fenegyerek felcseperedett, és megcáfolta kritikusait.

Ide már Horst Fuchs is kevés lenne – David O. Russell: Joy

2016. január 7. – írta Dobi Ferenc

Egy kapitalista világban, ahol a kínálatnak kell magának keresletet találnia, minden azon múlik, hogyan tudjuk eladni magunkat. A Joy legalább annyira rendezői önvallomás, mint amennyire egy női önmegvalósítás-történet – egyvalami viszont nem: jó film.

Játszd újra, Sam! – A remake- és a reboot-filmekről

2016. január 6. – írta Pernecker Dávid

Nincs unalmasabb – és ugyanakkor kielégítőbb – dolog manapság filmkritikusi körökben, mint napi rendszerességgel azon sírni, hogy Hollywoodban ma már senkinek nincs egy tisztességes, egyedi, sajátos, önálló ötlete. Az alábbi szöveg szerzője is ezt teszi, legalábbis – szándéka szerint – részben.