Egy apró elme ragyogása – Jean-Pierre Jeunet: The Young and Prodigious T.S. Spivet / T.S. Spivet különös utazása

2014. szeptember 26. – írta Németh Szabolcs Előd

Jeunet hetedik nagyjátékfilmjére visszafogta túlburjánzó vizualitását, aminek egy szimpatikus, „kicsiknek és nagyoknak" egyaránt szóló mesefilm lett az eredménye.

Amerika csábít, Mexikó bedarál – Diego Quemada-Díez: La jaula de oro / Az ígéret földje

2014. szeptember 4. – írta Soós Tamás

Talán az első guatemalai film, amely mozikba kerül errefelé, és rögtön egy mestermunka. A népvándorlás passiója tán még sosem volt ennyire szép, fájdalmas és naturális.

Mindent anyámékról... – Radu Jude: Toată lumea din familia noastră / Mindenki a mennybe megy

2012. április 12. – írta Oláh-Badi Levente

Biztosan nem véletlenül Mindenki a családunkból a legújabb Radu Jude-nagyjátékfilm címe, ugyanis bár nem egy klasszikus értelemben vehető családi filmről van szó, ahogyan azt Amerikában értelmeznék, de tényleg a mi családunkról, a mi családunknak szól.

Eltűnt álmok nyomában – Bernáth Zsolt: Sherlock Holmes nevében

2012. január 27. – írta Jankovics Márton

A Cruel World Team maroknyi csapata jó érzékkel lovagolta meg a mesterdetektív 21. századi reneszánszát, és ügyesen adaptálta a bevált nemzetközi mintákat a hazai közegre – feltámasztva ezzel egy Magyarországon tetszhalott műfajt, és ékesen bizonyítva, hogy a lelkesedés milyen messzire juttathatja az embert.

„Apa, ez már a világvége?” – John Hillcoat: The Road / Az út

2010. május 6. – írta Vízkeleti Dániel

Hillcoat eddig is előszeretettel kalauzolta hétköznapi hőseit a nyugati civilizáción túli világba: az 1988-as pszicho-horror (Ghosts…of the Civil Dead) egy börtönben, a To Have and to Hold (1996) a pápua-új-guineai őserdőben, Az ajánlat (2005) az ausztrál vadnyugaton játszódik. McCarthy Pulitzer-díjas, szomorú regényének poszt-apokaliptikus világa jól illeszkedik ebbe a sorba. Az út a legkiérleltebb munka a rendező 20 éves pályáján.

Csehploitation – Maria Procházková: Kdopak by se vlka bál / Nem félünk a farkastól?

2010. május 5. – írta Jakab-Benke Nándor

A Nem félünk a farkastól? gyerekfilm ugyan, gyerekekkel, de kétlem, hogy a főszereplő generációja különösebben élvezné/értené. A film (leg)inkább a felnőtteknek szól. Ők meg lehet, hogy pont a gyerekek miatt nem fogják megnézni, pedig megér egy misét.

Hány cédula egy élet? – Hana Makhmalbaf: Buda as sharm foru rikht / Buddha elsüllyedt szégyenében

2010. május 3. – írta Hlavaty Tamás

Gyerekeket helyezni egy olyan szituációba, ami felnőtt karakterekkel is kőkemény lenne, rendkívül hatásvadász dolog, ugyanakkor, ha kikapcsoljuk kritikusi szoftverünket, azt is be kell ismernünk: rendkívül hatásos is. A Buddha elsüllyedt szégyenében egy afganisztáni kislány kálváriáját mutatja be, és azonnal megfogja a nézőt. Az pedig csak hab a tortán, hogy egy másik értelmezési síkon is kiválóan működik.

Rossz nevetés – Gárdos Péter: Tréfa

2009. február 6. – írta Dávid Ádám

Gárdos nagyon ért a gyerekekhez. Szinte minden filmjébe jut is néhány belőlük a Szamárköhögéstől a A porcelánbabán és Az igazi Mikuláson át az idei szemlén bemutatott Tréfáig. A gondosan kiválogatott és – ahogy a rendező fogalmazott – „ezer százalékig autentikus” gyerekszereplők önmagukban elviszik a balhét.

A halál fiai – Sopsits Árpád: A hetedik kör

2009. február 4. – írta Ritter György

A gyermeki ártatlanság közhelyes jelképe sok különböző műfajú filmben lopta már be magát a közönség szívébe. A nagyszemű cseperedők sötét oldalait bemutató opusok rendszerint provokatívra és megdöbbentőre sikerülnek. Sopsits Árpád A hetedik kör című filmje is erre játszik rá. Azonban a gyermeki gonoszságról szóló munkája inkább meghökkentő tévés mű, mint provokatív mozidráma.

Szaltók témák, kultúrák, filmek között – Beszélgetés Radu Mihăileanu filmrendezővel

2006. augusztus 15. – írta Buzogány Klára, Szuszámi Zsuzsa

Radu Mihăileanu, a Franciaországban élő román filmrendező nejlonszatyorral a kezében jelent meg az V. Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál sajtó- és közönségtalálkozóin: a szatyorban azonban nem a sarki bevásárlás eredményét, hanem a Cézar-díját hozta, amely szerinte „bárki szatyrának" elérhető itthon is, legalábbis erre következtet az utóbbi évek román filmtermése láttán. A következő sorokat ezeken a találkozókon rögzítettük. A beszélgetések apropójaként Mihăileanunak a fesztiválon bemutatott Va, vis et deviens című filmje szolgált.