Szonett az elfajzott anyákról – Maggie Gyllenhaal: The Lost Daughter / Az elveszett lány

2022. január 28. – írta Fazakas Lehel

Elena Ferrante könyvének netflixes adaptációja, Az elveszett lány csendesen feszült, visszafogottan erotikus, nem ítélkező, de nem is együttérző – figyelmet követel, hogy míg mások történeteit szemléljük, magunkat is észrevegyük.

Olcsóbb, mint nyaralni – Gabriele Salvatores: Mediterraneo

2019. március 2. – írta Szabó R. Ádám

Vannak filmek, amik nem hazudnak, nem akarják magukat többnek kiadni, mint amik, és ezt már a csodásan semmitmondó címükkel is közlik. Az 1991-ben legjobb külföldi filmnek járó amerikai filmakadémiai díjat olasz földre szállító Mediterraneo pedig pontosan ilyen: egy hangulatos, tág, nemzetközi közönség által könnyen felismerhető valamit idéz meg a semmi igazán konkrét dolgot nem jelölő szó hangzása, és pontosan ennyire hangulatos, tág és könnyen befogadható a cím mögé „bújt” film is.

Görögországban forgatta első tévésorozatát Park Chan-wook

2018. június 11. – írta a szerk.

Első televíziós munkájában John le Carré kémregényt dolgoz fel Park Chan-wook dél-koreai rendező, az Oldboy és A szobalány (The Handmaiden) alkotója.

Az ultramaratoni futó magányossága – Simonyi Balázs: Ultra

2017. szeptember 19. – írta György Szidónia

Az Ultra egy elképesztően szép technikai megoldásokkal felerősített film a sportról, kitartásról és feladásról, megspékelve sok személyes drámával – vagyis minden adott ahhoz, hogy egy közhelyektől hemzsegő, hatásvadász alkotás legyen. De nem az, és ez egy igazán nagy erénynek tekinthető!

A görög film története

2016. április 5. – írta Marian Țuțui

Az Akropolisz című újság 1897. január 21-i számának tanúsága szerint a legelső görögországi filmvetítést a régi parlament mögött, a mai történelmi múzeum egyik termében tartották. A programot a Lumière fivérek állították össze. Az első görög filmforgatás pedig valószínűleg egy Leons nevű francia nevéhez kötődik, aki az Evangelosz Zappasz rendezte első olimpiai játékok néhány részletét rögzítette filmszalagon.

Szenvedély és pénz, megint a régi nóta – Hossein Amini: The Two Faces of January / Kétarcú január

2014. július 3. – írta Papp Attila Zsolt

Akár azt a címet is adhattam volna ennek az írásnak: A régi vágású thrillerek diszkrét bája. A Kétarcú január nem akar többet mutatni, mint ami a lényege, azt viszont nagyon korrekt, profi és szerethető módon teszi. Soha rosszabb filmélményt egy fáradt nap után.

Nap-forduló – Richard Linklater: Before Midnight / Mielőtt éjfélt üt az óra

2013. augusztus 19. – írta Ritter György

A grunge- és az indie-életérzés egykori szakavatott képi megalkotója, Richard Linklater trilógiává bővítette minimalista love-sztoriját. A Mielőtt felkel a nap (1995) és a Mielőtt lemegy a nap (2004) romantikus szerelmespárja, miután az előbbi darabban elvesztették és utóbbiban megtalálták egymást, az együttélés rögös útjain próbálják személyiségüket kibékíteni a folytatásban.

„A költőiség sosem melankolikus!” – Interjú Theo Angelopoulosz filmrendezővel

2010. július 27. – írta Kriston László

Theodoros mester Cannes dédelgetett kedvence volt a 70-es évek közepétől a 90-es évek végéig, aztán „kicsit” kiment a divatból. Az Odüsszeusz tekintete, Az örökkévalóság meg egy nap, a Vándorszínészek, az Utazás Kithiriába, a Táj a ködben, A gólya függő lépése és A méhész 75 éves alkotójával – aki 1992-ben Budapesten is megfordult egy retrospektív alkalmával – ezúttal a Berlini Filmfesztiválon beszéltünk.