Hamu, mamu, maffia – Barry Levinson: The Alto Knights

2025. május 2. – írta Berényi Csaba

Barry Levinson fáradt, naftalinszagú maffiaeposza Frank Costello és a Genovese család évtizedes belső viszályairól hiába mozgósítja Robert De Nirót rögtön dupla főszerepben, egy minden ízében idejétmúlt, még saját narratívájába is sűrűn bebólintó merengés a hetven évvel ezelőtti New York-i alvilág ezerszer feldolgozott kétes mítoszáról és alkonyáról.

A filmszínészet Mozartja – Al Pacino-portré

2025. április 25. – írta Kovács Patrik

Ízig-vérig New York-i színész – legalább annyira kötődik a Nagy Almához, mint Woody Allen –, mégis lemossa a vászonról a túlsztárolt hollywoodi „nagyágyúkat”. Él-hal Shakespeare színházáért, de a legnagyobb szakmai sikereit robbanékony nagyvárosi zsaruk és hatalomittas gengszterek megformálójaként aratta. Nyolcvanöt éves lett Al Pacino, Hollywood apró termetű óriása, akinek parádés életműve csupa ellentmondás.

Hű, micsoda Rómeó és Júlia – Gilles Lellouche: L’amour ouf / Beating Hearts

2024. november 27. – írta Buzogány Klára

Cannes-ban nem szerették, több kritikus a versenybe válogatását is megkérdőjelezte, a fesztivál legnagyobb csalódásainak toplistáját vezette és sereghajtó volt a népszerűségi listán, most mégis tömegek tódulnak rá Franciaországban: megnéztük mi is az év egyik legnépszerűbb, mégis legvitatottabb francia filmjét a Les Films de Cannes kolozsvári válogatásában.

A kaméleonember – Robert De Niro-portré

2023. augusztus 17. – írta Kovács Patrik

Jellemzően sosem játssza, hanem éli a szerepeit. Legyen az adott feladat bármily összetett, szokatlan vagy bizarr, hágja át akármilyen mértékben a színészi komfortzóna kereteit, ő mindig, minden alkalommal átváltozik egy idegen hústömeggé, mely a szerep talapzatához horgonyozza magát, tökéletesen kiiktatva minden külső tényezőt. Nyolcvan esztendős lett Robert De Niro.

Vasárnap délutáni tévéfilm Harvey Keitel-rajongóknak – Eytan Rockaway: Lansky

2021. augusztus 31. – írta Incze Kata

Egy rendőrség által soha el nem kapott gengszter, egy egzisztenciával küzdő író, egy rejtélyes, piros fürdőruhás nő és az FBI. Eytan Rockaway filmje ezek közt egyensúlyozva, Scorsese nyomában lépkedve próbálja kirakni Meyer Lansky maffiavezért élettörténetét. Minden próbálkozás ellenére kevés ennyire felejthető gengszterfilmet dobott ki magából Hollywood, és bámilyen meglepő, még Harvey Keitel jutalomjátéka sem segít a helyzeten.

Gengszter úr, a maga szíve sose fáj? – Hoon-jung Park: Night in Paradise / Éjszaka a paradicsomban

2021. május 14. – írta Kovács Patrik

Mit tehet egy mozidirektor, ha már második filmjével túlságosan magasra helyezte a lécet? Botorság volna centiről centire megismételni a tökéletes mutatványt – Hoon-jung Park soha nem is próbálkozott ilyesmivel, most viszont visszatért rendezői életműve forrásvidékéhez, a gengszterműfajhoz. Az Éjszaka a paradicsomban ugyan nem nevezhető műremeknek, mégis megigéz a képeiből sugárzó büszke, határozott erő.  

A „problémás” csodanő – Elaine May rendezői életműve

2021. április 21. – írta Rácz Viktória

Az amerikai film történelmének kulcsfontosságú időszakában, a hetvenes évek Hollywoodjában mindössze egyetlen nő rendezett a stúdiórendszeren belül. A ma 89. születésnapját ünneplő, komikuslegendából forgatókönyvíróvá és filmrendezővé váló Elaine May ígéretesen induló direktori karrierjét hamar derékba törte minden idők egyik legnagyobb box office bukása. Igazságtalanul kevés saját rendezésből, maroknyi színészi alakításból és megannyi forgatókönyvi hozzájárulásból álló filmes karrierje nemcsak azért érdemes a vizsgálatra, mert sokat elárul arról, milyen kettős mércével néztek/néznek szembe a női rendezők, hanem mert May egyszerre szórakoztató és elborzasztó karakterrajzai az új-hollywoodi korszak legizgalmasabb alkotói közé emelik őt.

Amerika félreértett fenegyereke – Remake-be szabva: Scarface / A sebhelyesarcú (1932, 1983)

2020. március 28. – írta Harsányi Domonkos

Egy bűnöző története egyszerre lehet visszataszító és ellenállhatatlan, de még köztük is kevés olyan karakter van, aki annyira megosztaná közönségét, mint Tony Montana.

Hatvan éve szusszanás nélkül – Csapón kívül 51.: À bout de souffle / Kifulladásig, 1960

2020. március 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Hihetetlen, de hatvan éve került mozikba Godard első nagyjátékfilmje, a francia új hullám mondhatni programfilmje, a Kifulladásig. Igen, hatvan éve történt a nagy forradalom, amikor a stílus átvette a hatalmat a sztori felett a nagyvásznon.

Guy Ritchie nem blöfföl – Guy Ritchie: The Gentlemen / Úriemberek

2020. január 31. – írta Tóth Menyhért

A díler, a firkász és rengeteg zölden füstölgő puskacső – így lehetne röviden jellemezni Guy Ritchie új filmjét, a már címében is tökös Úriembereket. Ebből pedig alighanem mindenki le tudja vonni a konklúziót, miszerint Guy Ritchie hosszú kihagyás után megint visszatért ahhoz a műfajhoz és stílushoz, amiért annak idején rajongótábora megkedvelte. Nagy visszatérése pedig nemcsak olcsó marketingblöff, hanem kőkemény forgatókönyvírói és rendezői profizmus a javából, ugyanis a brit bűnfilmek atyaúristene még mindig elemében van!