Lövöldözés díszletek és klisék között – Ruben Fleischer: Gangster Squad / Gengszterosztag

2013. január 21. – írta Szabó R. Ádám

Valahogy úgy tudnám elképzelni ennek a filmnek a születését, hogy bement valaki a producerekhez egy ötlettel: „Öltöztessünk fel egy csomó jónevű sztárt 40-es évekbeli ruhákba, adjunk a szájukba cigit, a kezükbe pisztolyt és gépfegyvert, s meglátjuk mi lesz belőle.”

Drogmágnás lesz Benicio Del Toro

2012. november 16. – írta a szerk.

Che Guevara szerepe után újabb híres-hírhedt latin-amerikai figurát fog játszani Benicio del Toro: a kolumbiai drogmágnás Pablo Escobart.

Pokoli torony – Gareth Huw Evans: The Raid: Redemption / A rajtaütés

2012. augusztus 6. – írta Pernecker Dávid

A walesi születésű, de évek óta Indonéziában székelő Gareth Huw Evans második nagyjátékfilmje – szögezzük le még most az elején – teljes joggal lett felkapva. A The Raid: Redemption ugyanis csúcsra járatja az Evans által a Merantauban (2009) bemutatott harcművészet-imádságot, s annak ellenére, hogy – természetesen – nem beszélhetünk gáncstalan darabról, a The Raid nem csak a 2011/2012-es filmes évjárat, hanem az utóbbi jó pár esztendő legkíméletlenebb mélyütése a harcművészeti- és akciófilmes zsánereken belül.

Gengszterballada az elesettekért – Terence Winter: Boardwalk Empire – Gengszterkorzó

2012. február 24. – írta Soós Tamás

Megfelelni a Maffiózók (The Sopranos), a filmklasszikusok és a hype által gerjesztett elvárásoknak: életveszélyes feladat. A Gengszterkorzó azonban, mint egy rafinált, számító gengszter, saját előnyére fordítja a helyzetet: falhoz állítja és kihasználja példaképeit, majd lazán elslisszan az elvárások alól. Ha kell, odavág, ha kell, drámázik, ambivalens karaktereivel pedig bizonyára még jó pár évadra odaszögezi rajongóit a tévé elé.

Filmeseket perel a holland gengszter

2011. október 21. – írta a szerk.

Bírósághoz fordult Hollandia egyik legismertebb gengsztere, Willem Holleeder, mert szerinte egy filmben negatív színben tüntetik fel őt.

Lassan sietve – Takeshi Kitano: Autoreiji / Outrage / Emésztő harag

2011. július 4. – írta Iszlai József

Takeshi Kitano az egyik legeredetibb és legváltozatosabb filmszerző, akit a kortárs Japán kiszoríthatott magából, efelől nincs kétség. Épp ezért vártam toporzékolva, hogy hozzájuthassak legújabb akciófilmjéhez, amely korai munkáihoz híven ismét gengszterekkel, yakuzákkal, alvilággal díszített. S amikor egy ilyen precízen tervező, mérnöki alkotó bombasztikus emberhasogatást gondol ki a fejében, annak rossz vége nem lehet.

Balladai homály – Jonathan Hensleigh: Kill the Irishman

2011. június 2. – írta Verpeléti András

Hollywoodban alighanem elfogytak a feldolgozásra váró nagyhalak, ezért a filmkészítők Al Capone és John Dillinger helyett egyre inkább olyan – legalábbis nálunkfelé – kevésbé ismert „hősöket” vesznek elő, akiknek a történetéből talán még ki lehet sajtolni valami újat. A néhány éve Ridley Scott Amerikai gengszeterében látott kvázi ismeretlen Frank Lucas után most egy igazi ír keménygyerek, Danny Greene került terítékre.

Hajszál híján irónia – Hans Petter Moland: En ganske snill mann / Hajszál híján úriember

2011. április 26. – írta Farkas Péter

Hans Petter Moland új filmjében mindig azok a pillanatok a legviccesebbek, amelyekben megcsillan a komolykodó moralizálás lehetősége. Márpedig az sokszor megcsillan, börtönviselt főhősünket ugyanis kísérti a múlt, ő pedig nem nagyon tud ellenállni a kísértésnek.

Ballada az utolsó bostoni cowboyról – Ben Affleck: The Town / Tolvajok városa

2010. október 28. – írta Hlavaty Tamás

Bár aki egy tökös bankrablós gengszterfilmet akar látni, annak sok lehet a romantika, aki pedig szerelmes drámára számít, az meghökkenhet az akciójelenetek láttán, a Tolvajok városában az a jó, hogy végül senkinek sem okoz csalódást. Sőt, még többet is ad a nézőnek, mint amire az számított.

Járt utat a járatlanért – Jacques Audiard: Un prophète / A próféta

2009. november 12. – írta Kele Fodor Ákos

A próféta kiváló film, de cannes-i nagydíj egy ottani ízlésnek való megfelelésről árulkodik: szilárd realizmus, az élet folyásához hasonlatos lassú tempó, brutális naturalisztikusság, és a mai kor peremhelyzetű embereinek nyers nyomorúságosságát megmutató téma. Hajlunk arra, hogy azt állítsuk: e film erényei nem akkorák és nem olyan számosak, mint ahogy azt a filmes sajtóélet visszhangozta – nem tekinthetjük az idei év Gomorrájának.