Címke: gaál istván
Gaál István felújított filmjét vetítik Lyonban
A Sodrásban restaurált változatát is műsorra tűzi Európa legjelentősebb klasszikusfilm-ünnepe, az október 10-én kezdődő Lumière Grand Lyon Filmfesztivál. Idén 6. alkalommal hívnak meg magyar filmet a programba.
Velencében vetítik Gaál István frissen restaurált Sodrásban című filmjét
Az 1964-ben Karlovy Varyban fődíjjal kitüntetett Sodrásban restaurált kópiájának bemutatója a 76. Velencei Nemzetközi Filmfesztivál Venice Classics programjában lesz, közölte a Magyar Nemzeti Filmalap.
„A répa baba” – Beszélgetés a 85 éves Sára Sándorral
Sára Sándor márciusban megkapta a Kossuth-nagydíjat. A legendás operatőr ennek apropóján elmesélte, miért fordult a történelmi filmek felé, hogyan próbálták ’56 után félreállítani, és miért terjesztette a korszak egyik emblematikus rendezője, hogy géppuskával kergette a forradalom alatt. Sára felelevenítette, hogyan éheztek a magyar filmesek Cannes-ban, miért tölt be különleges szerepet az életében Erdély, de elárulta azt is, mit gondol Szabó István ügynökmúltjáról, és miért nem akarta Máté Pétert főszereplőnek az első rendezésében.
Az összművészeti képalkotó – Sára Sándor-portré
Sára Sándor bemutatását illetően az ember könnyen zavarba jöhet, úgy, ahogyan emblematikus figurák meghatározása kapcsán szokott. Váltott objektívek szükségesek, hogy megfelelő összképet kaphassunk róla, hogy portréja megfelelő élességgel kirajzolódhasson. Sára intézmény, megkerülhetetlen idol, akit körbe kell járnunk, hogy megfejthessük, mit is jelenthet a filmművészet múltjának és jelenének, mi több, hogyan hivatkozik rá a folyamatos jövő.
Gaál István-filmnap és állandó kiállítás Pásztón
Gaál István filmrendezőre emlékeznek pénteken Pásztón, ahol a művész életútját bemutató állandó kiállítás nyílik és a nevét viselő filmnap keretében számos vetítést tartanak.
A képírástudó magánya – Rendezőportrék: Gaál István
„Minden filmem úgy készítem, ahogy a sienai kismesterek a képeiket festették, akik művészek voltak, ugyanakkor kézművesek is a szó nemes értelmében. Maguk keresték a földpátot, vagyis a színeket, maguk vágták a táblát, amelyre elképzelésüket festették, maguk fűrészelték a kereteket is. Ugyanígy írom a forgatókönyvet, rendezek, majd vágó nélkül, saját kezűleg állítom össze a filmemet, vagyis három ízben szűröm át az elképzelést magamon. Olykor magam is fényképezem őket. Ugyanakkor nem tartom magam se forgatókönyvírónak, se rendezőnek, se vágónak, se operatőrnek. Egyszerűen képírónak tartom magam, vagy ha úgy tetszik, képírástudónak.”