Kulisszák mögött, kamera előtt I. – Erdélyi filmszínészportrék: Pálffy Tibor

2017. szeptember 17. – írta Jakab-Benke Nándor

A Filmtett új videósorozatában erdélyi (film)színészekkel beszélgetünk a színészi szakmáról, a kamera és a színpad közti különbségekről, meg egyéb kulisszatitokról. Az első részben a szentgyörgyiek kedvence, a Hobóként is ismert Pálffy Tibor mesél arról, hogyan került az üveggyárból az űrbe.

Alain Delon és a szakadék

2017. június 10. – írta Jakab-Benke Nándor

Itt járt Kolozsváron Alain Delon francia filmcsillag. Illetve még most is itt van: a tegnap este kezdte a díszköröket a Főtéren, ma este életműdíjat vesz át a TIFF-től. Ma délelőtt pedig sajtótájékoztatót szerveztek vele (neki, hozzá, miatta, érte).

A jövő már le van renderelve – Ari Folman: The Congress / A futurológiai kongresszus

2014. január 23. – írta Veres Szilárd

Ari Folman egy tehetséges és figyelemreméltó figura, csak még mindig cserben hagyja olykor a ritmusérzéke. A Futurológiai kongresszus okos és szép majdnem a végéig, csak aztán elkezd locsogni egy keveset, ami belerondít az összképbe.

A srác, akin végigment a történet – Beszélgetés Dimény Áron színművésszel

2011. február 11. – írta Papp Attila Zsolt

Dimény Áront, a Kolozsvári Állami Magyar Színház művészét a kortárs magyar és román film iránt érdeklődő közönség is jól ismerheti, többek közt olyan alkotásokból, mint a Sorstalanság, a Mansfeld vagy a Kalandorok. Legutóbb Cornel Gheorghiţă Europolis című filmjében láthattuk viszont a mozivásznon – a kolozsvári színművésszel ennek apropóján beszélgettünk.

Minimál karnevál – Maszk, masinéria és filmszínészet

2004. április 15. – írta Margitházi Beja

Hiába volt a fiatal filmművészetben is kulcsszerepe a színészetnek, a 20. századi színházi változások nagy része egyáltalán nem érintette vagy termékenyítette meg a színháztól egyre inkább eltávolodó mozgóképet, mely más utakon jut el a lélektani realizmus tagadásáig Kulesov és Bresson finommechanikájában, modelljeiben és anti-pszichologizmusában.

Kopni a deszkán – Interjú Nagy Ervin színésszel

2004. április 15. – írta Hungler Tímea

Nagy Ervin az ifjabb színészgeneráció egyik legtöbbet foglalkoztatott és legígéretesebb tehetsége. 1999-ben végzett a főiskolán, majd a Katona József Színházhoz szerződött, melynek azúta is oszlopos tagja. Számos sikeres színházi munkája mellett a film is előszeretettel foglalkoztatja – az idei filmszemlén Török Ferenc Szezon és Böszörményi Zsuzsa Mélyen őrzött titkok című filmjében nyújtott alakításáért nyerte el a legjobb férfi mellékszereplőnek járó díjat. Beszélgetésünkben a színészlét kérdéseit próbáltuk meg körüljárni a teljesség igénye nélkül.

A meghallgatás műfaja – Beszélgetés George Gerard Colucci New York-i színésszel

2004. április 15. – írta Horvát Zsolt

Harcias meghallgatások, dühítő casting-szakik, ostoba szkriptek, rossz fény. Talán jelenség, talán nem, de már egy minimális létszámú manhattani kocsmai barátkozás esetében is rögtűn arra fordul a téma, hogy ki melyik film meghallgatásáról jön, vagy éppen melyik meghallgatásra indul. Hovatovább kényszerképzet alakul ki az emberben arról, hogy az Élet csupán két meghallgatás közötti semmittevő időtöltés. Interjúalanyunk a területen már veterán. Több-kevesebb sikerrel szerepelt már nagy filmekben is, rendszeresen háttérszínészkedik, de a nagy kiugrás még várat magára. Tizenöt éve. Amitől talán egyre keserűbb, de mégsem öli meg magát, pincérként dolgozik, felgyűlt tapasztalata pedig egy általános helyzet keresztmetszetét adja.

A kiszámíthatatlan tényező – Beszélgetés Mundruczó Kornéllal

2004. április 15. – írta Horeczky Krisztina

Mundruczó Kornélról – igen felelőtlenül – egy kritikámban (Dealer – Filmtett, 2004. március) azt állítottam, a hazai mezőnyben ő a legképességesehb „színészvezető". Szerk. szavamon fogott: az alkotóval, aki – mielőtt felvételt nyert volna a filmrendező-szakra – Zsámbéki Gábor osztályában szerzett színész-diplomát, beszéltünk a színpadi és a filmszínészetről; hogy mit lehet tanítani és mit nem; a rendezőről, aki nem hisz a kommunában; és hogy vajon mit gondol arról, ha „érzéketlen" alkotónak nevezik. Mivel Mundruczó Kornéllal a „jövőt" nem bolygattuk, így csak címszavakban: a rendező a Johanna-trilógia, a Delta című sci-fi és Aki vértelen bűntényről álmodik munkacímű nagyjátékfilm elkészítését tervezi.

A rendező és a színész/nő – Polanski színész-irányítási módszereiről

2004. április 15. – írta Farkas Zita

Egy filmrendező és egy színész kapcsolata valószínűleg olyan, mint egy párkapcsolat. Ahhoz, hogy sikeresen működjön, a feleknek ki kell egészíteniük egymást, legalábbis egy rövid időre, a filmezés idejére. Ha például mind a kettő erős, karakán személyiség, aki általában a saját feje szerint megy, és nem nagyon nézi jó szemmel, ha megmondják neki, mit és hogyan csináljon, kétséges, hogy kapcsolatuk hosszú távú és gyümölcsöző lesz. Ha pedig a másik szélsőséget nézzük, mind a ketten a másik utasításaira várnak, akkor a film elkészítése meglehet, hogy egy kicsit túlontúl el fog húzódni.