Valami film

2003. március 15. – írta Neulinger Ágnes

Életem érdekes pillanata volt. Ültem a moziban egy szinte ismeretlen fiúval, amikor elkezdődött a film és a világ súlypontja áthelyeződött a filmvászonra. És ott is maradt. A fiút sosem láttam viszont többé. Azóta, ha kell valami jó film, akkor a válasz: Valami Amerika.

Madárrá vált barátaink emlékére – (Tibinek és Zsófinak)

2003. február 15. – írta Szűcs Terézia

Minimum hat gyerek elrepült. Volt egyszer hat gyerek – testvérek, foglalkozásuk szerint koldusok, a legkisebbtől a legnagyobbig. Hétköznap a forgalmasabb utcákon járkáltak, vasárnaponként pedig a templomok előtt várták a kijövőket.

A Hegy romantikája

2003. január 15. – írta Sándor Anna

Ha nagy leszek, egyszer feltétlenül megírom a pannonhalmi emlékeket – fogadtam meg számtalanszor az otthon töltött évek alatt. A hegytetőről ezer éve figyelő apátság, a gimnázium és a tanárok házsora az iskola lábánál; a fekete reverendájú szerzetesek, a turisták, akiket a padon ülve figyeltünk, a rajzszakkör, diák barátaim: mind-mind megörökítésre váró emlékek. Olyan romantikája volt ennek a nyolc esztendőnek, melyet sehol máshol meg nem tapasztalhattam.

Kelet közelről

2002. november 15. – írta Speidl Blanka

Damaszkusz bővelkedik mozikban. Élénk színűre festett plakátjaikon harcban izzadt, gépfegyvert szorongató napszemüveges férfiak, vagy szenvedélyes ölelésben összeforrott szerelmes párok próbálják felhívni magukra a figyelmet.

Realitásváltás

2002. október 15. – írta Tóth Levente

Délutáni csúcsforgalom a maga sajátos, londoni szürrealizmusával. A sűrű felhőréteg a fejünk felett valahol ott kezdődik, ahol a kipufogógáz felhői véget érnek.

„Elkelt” jegyek

2002. szeptember 15. – írta Argyélán Miklós

Emlékszem, csalódott voltam és elkeseredett. A bátyám pedig csak mondta, mondta a magáét, hogy miattam történt az egész, mert olyan lassan öltözködöm, mint egy tetű. Úgy este hat vagy nyolc óra körül járhatott az idő, nem tudom, hogyan engedhettek el bennünket a szüleink ilyen későn moziba, ahol egy igazi „piedonés” filmet vetítettek a kövér erőssel és a vékony ügyessel.

Gnosztikus mese a filmről

2002. augusztus 15. – írta Hollósi Roberta

A guru és tanítványa a filmről beszélgettek. Elsőnek a mester szólalt meg:

Férfibarátság

2002. június 15. – írta Gligor Erzsébet

Akik azt állítják, hogy csak fiúk képesek igazi, mély, életre szóló barátságot kötni, azok nem ismerik a Csapatot, vagyis minket, akik (túlzás nélkül) immár húsz éve hajótörés nélkül vitorlázunk a barátság csöppet sem szelíd tengerén.

Keresni és megtalálni

2002. május 15. – írta Hollósi Laura

1997 májusa lehetett. Ültem Rebecca Bell-Metereau¹-val szemközt, miután bemutatkoztam neki, és elmondtam, hogy filmes témából szeretném írni a mesterfokozati szakdolgozatomat. Ő beleegyezett, hogy felügyelje és segítse a munkámat, és megkérdezte, hogy pontosan miről szeretnék írni. „Hát . . . rendezőnők filmjeiről” – mondtam. „Úgy általában, vagy egy rendezőnőről?” – kérdezte még. Erre azonban már nem tudtam válaszolni, mert még semmiről nem döntöttem ezen a ponton. Ő pedig azt mondta, ha döntöttem, keressem meg újra.

Egy amerikai Párizsban

2002. április 15. – írta Gáspár Enikő

A nyolcvanas években a tévézés számomra az esti mesére, a Mihaelára korlátozódott. Később aztán bővült a program. Viorica Bucur bevezette vasárnap délutánonként a Tom és Jerry-t, majd Stan és Bran, a két nevetéskaszkadőr mutatványait.