A guru és tanítványa a filmről beszélgettek. Elsőnek a mester szólalt meg:

– A film olyan, mint az álom, az álom olyan, mint a film. A film álmaink objektivizálása és általa azt reméljük, hogy közelebb kerülünk önmagunkhoz és rejtett világunkhoz, ahová már rég nincs belátásunk.

– De hiszen akkor a film egyidős az ember megjelenésével, hisz mióta vagyunk, álmodunk.

– Nem csak a film, de minden, ami bennünket körülvesz, öröktől fogva van. A dolgok ideái mindig is léteztek. A film ideája már a kezdeteknél ott volt, amikor a Teremtő elválasztotta a világosságot a sötétségtől, a fehéret a feketétől. Ez a megkülönböztetés az alapja a filmművészetnek is.

– Az előbb azt mondtad, hogy a film segít önmagunk megértésében.

– Ezt mondtam volna? Bizonyára. De az éremnek ez csak az egyik oldala. Egyrészt segít az önismeretben, másrészt viszont hátráltat. Minden attól függ, hogy hogyan élünk azzal az ajándékkal, ami számunkra a filmművészet. Segít akkor, ha a film szerepét megérted, hátráltat viszont abban az esetben, ha azt a nagy egészből kiemeled, és csak mint művészetet vagy esetleg csak mint szórakozást tekinted. A film sem nem ez, sem nem az, hanem mindkettőnél több. Azt pedig, hogy a megértésben milyen mélyre jutottál, az életeden mérheted le. Sokan sportot űznek a moziba járásból, az életükre azonban ez semmilyen hatással nincs. Így az egész silány szórakozássá fajul, vagy sznobizmussá, hoqy megmutassák a külvilágnak, mily színes egyéniségek ők, holott így válnak „piros ripaccsá", ahogy Latinovits Zoltán mondja.

– Erről eszembe jut a Mátrix.

– Valóban, a Mátrixot sokan sokféleképpen értelmezték. De ha valaki büszkén veri a mellét, ós azt mondja, hogy ő a Mátrixon kívül áll, akkor biztos lehetsz abban, hogy nem értette meg ezt a filmet. Ha ugyanis a Mátrixon kívül állsz, akkor anarchista vagy, ami ugyanúgy rabságot jelent, mint a Mátrixon belül levés. Emelkedj a Mátrix fölé, és szabad leszel!

– Mint Simon mágus...

– Igen. Éppen erről a filmről akartam szólni. Sokszor láttam már, de mindig felfedezek benne valami újat és lényegeset. Ez a remekművek ismérve. Simon mágus tekintete olyan tiszta, hogy egy egész életre feladja a leckét. Analóg ez a tekintet Hamvas Béla gondolatával, hogy tudniillik addig ne nyugodjunk, míg önmagunkat meg nem találjuk.

– Ezek szerint ez a kedvenc filmed?

– Nem. A kedvenc filmem a saját filmem, melynek forgatókönyvét az álmaimból és a hétköznapjaimból írom. Ez az életem filmje. Ezt rendezem. Bár, ha jobban belegondolok, akkor én csak a rendezőasszisztens vagyok, mert a rendezést már rég más kezébe adtam. Ennek a filmnek az elkészítése jelenti számomra az igazi kalandot, mert igazán hitelesnek kell lennie.

Ennyi mondanivalója volt a mesternek a filmről.