1. szín

SZ:
Mi az, mit látni vélsz, s nem unva azt
Nevetsz megint e két balfék sora felett?

CS:
Beszéded való, lám megunni nem
Tudom sehogy, ha újra látom se,
Mint duhaj lator, ki mind újabb kupa
Bortól még több kedvet kap mulatni,
S nem nyög fel, gödör fölé hajolva,
De minden cseppjét vígan nyeli le
A szőlőnek, s kurjant, mint Noé apánk,
Kinek pihe csiklandá talpát, ha.

SZ:
Hajtsd szád fülembe, s mondd mi okból így!

CS:
Ennek oka több is vagyon, s mi főbb,
Azt tüstént kitudhatod, jó uram,
Harminc oldallal hátrább, mert addig
Ér mitológiai hasonlatim
Szálainak fonása e színben.

SZ:
Szólj hát! S szavad ne legyen kerti törpe.

CS:
Nyomban. Ám elébb –

SZ:
Szólj, csalánlelkű gaz!

Kirántja tőrét, s Cs nyakához szorítja, miután kirúgta fél szemét.

CS:
Rendben, no mitológia, mondom.
Ha két nyomorult oly világba jut,
Hol a tragédia szabályi valók,
S fej leszen százötvenhétszer is akár
A feldobott pénz visszaestében,
S mert hol tragédia, ott bögöly sem
Éri be egy csípéssel, de űzi
Az ünőt, míg kimúlik – valamelyik – ,
Eme kettő vége is kegyetlen leszen,
S értelmetlen, mint a pápa heréje,
Mert új világ új törvényt szül, és lám,
Vesztes, ki betéved, s egy fa nem kettő.

SZ:
Értem minden szavad. Beszélj tovább!

CS:
Hogy nem otthonos ama világ nékik,
Bizonyos, hisz a Pink Floyd zenéjére
Indulnak, s egyik a Big Mac szendvics,
A légcsavaros aeroplán, és a
Fizika alaptörvényinek is
Fedezője fel lészen; s ez nem illő,
Hogy Erzsébet-kori dráma talaján
Szárba szökkenjen. Az égiekre, nem.

SZ:
S mondd, miféle fajzat e két nem-hős?

CS:
Csetlő-botló, s közben észrevétlen
Beírják maguk a Hamlet soraiba.
A színész tudja, mi leszen sorsuk,
Hisz minden szereplő fellép színpadára,
Megfigyelheted.

SZ:
Ki ő, tán mágus?

CS:
Nem, hacsak Shakespeare maga nem az, hát.

SZ:
Vértőnyi szúnyog hát alakja-mása?

CS:
Csak míg függöny libbez, s kard csörr pengés.

SZ:
Égig nyúl hát, mi Pyrrha kondérját
Facsarja, s jaj a sok galád zok?

CS:
Ne ragadtass, jó uram, csak ámít.
Halála nem az, s tán a két balféké sem.

SZ:
De kötél nyakukon, s a holló is kárr.

CS:
A komor színek ne tévesszék füled.
A Hamletben meghal a két szeren-csétlen,
S a filmen is, míg csak a dráma tart;
De ők külről jőnek, be, drámába,
S véget esvén tán visszatérhetnek.
Nem látjuk, ki ül a szekérben, ugye?

SZ:
Beszéded furcsa, ám sok is talán.

CS:
Eztán egy Hamlet-adaptációt
Se tudok komolyan venni, bárha.
S tudod, semmi mást, mi komolyt akar.

SZ:
Sok már a szó, s kevés halál zörg!

Leszúrja Cs-t.

CS:
Ah!

Sz El.

(Utalás Tom Stoppard Rosencrantz és Guildenstern halott című filmjének címére.)