Interjúnkban a Magyar Nemzeti Filmalap Filmarchívum igazgatóságának gyűjteményi és kutatási menedzserével beszélgetünk digitális restaurálásról, járatlan ösvényekről és az embert ösztönző kíváncsiságról, de egy némafilmszerető kéményseprőre is kitérünk.
Bár jelenleg a filmközpontot vezeti, nagyjából két évtizedig állt a Román Nemzeti Filmarchívum élén. Nála részletesebben senki nem mesélhet a hazai filmarchiválási, -tárolási és restaurálási szokásokról, vagy a digitális technológia e területen való térhódításáról.
Pordenone, a későközépkorban alapított észak-olasz kisváros, 1982 óta immáron 32. alkalommal ad helyet a világ legnívósabb némafilmfesztiváljának. Bár a némafilm egy már letűnt filmes paradigma emléke, az érdeklődés különösen elevennek mondható: a fesztivál szinte minden vetítése teltházas volt, ami figyelemreméltó, tekintve hogy a helyszín a Teatro Comunale Giuseppe Verdi közel 1000 férőhelyes nagyterme.
Nemcsak a japán némafilm története, de a japán filmarchívum helyzete is jócskán eltér az általunk jobban ismert euro-amerikai sikersztoriktól. Akira Tochigivel, a tokiói Japán Nemzeti Filmközpont (NFCT) kurátorával a japán némafilm egykori és kortárs helyzetéről beszélgettünk. És ki tudja, talán A sárga csikó (1913) is előkerül… Neki mindenesetre feltett szándéka, hogy utánanéz.
A FIAF (La Fédération Internationale des Archives du Film) elnökasszonyát, Eva Orbanzot, a Német Filmtéka – Film- és Tévémúzeum (Deutschen Kinemathek – Museum für Film und Fernsehen) speciális projektjeinek kurátorát kérdeztem a filmarchiválás és a filmkonzerválás sajátosságairól, aktuális helyzetéről, nehézségeiről, kilátásairól.
A magyar film őrzésével és felújításával Magyarországon a Magyar Nemzeti Filmarchívum foglalkozik. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, és hogyan is történik ez tulajdonképpen, errol beszélgettünk Gyürey Verával, az intézmény igazgatójával.
.jpg)
