A nárcizmus nem ragályos – Kristoffer Borgli: Syk pike / Sick of Myself / Rosszul vagyok magamtól

2022. november 24. – írta Siklódi Lehel

A rosszul vagyok magamtól című fekete komédia azt próbálja bemutatni, hogy meddig képes az ember elmenni, amikor figyelemre és elismerésre vágyik. Kristoffer Borgli abszurdba hajló válasza egészen megrendítő, a valódi pofont azonban csak akkor kapjuk, amikor ráébredünk, hogy a vásznon megjelenő karakterek egy kis túlzással akár mi magunk is lehetnénk.

Fából bosszúspirál izlandi módra – Hafsteinn Gunnar Sigurðsson: Undir trénu / Under the Tree / A fa alatt

2018. május 17. – írta Polák Zsóka

Az Ádám almái óta tudjuk, mekkora keserédes csinadratta tud kerekedni egy fa körül, ezúttal Izlandon áll a bál a szomszédok közt – kétszer olyan brutálisan és feleannyira viccesen.

Meghalt Sztálin, éljen a vígjáték! – Armando Iannucci: The Death of Stalin / Sztálin halála

2018. február 7. – írta Jakab-Benke Nándor

Úgy jött ez a film a vígjáték műfajának, mint éhezőnek az alamizsna, vagy mint politikai fogolynak a peresztrojka.

Öldöklő angyal a kanálisban – Álex de la Iglesia: El bar

2017. október 18. – írta Papp Attila Zsolt

Álex de la Iglesia témái és történetei változtak az idők során, de az általa használt filmes eszközkészlet kevéssé. A túlélőfilmek exploitationjétől Buñuelig – így lehet röviden összegezni az El bar sztoriját és képi világát.

A paradicsomlé diadalmenete – Quentin Tarantino: Kill Bill: Vol. 1

2004. február 15. – írta Bán Attila

Az első rész ismeretében nyugodtan kijelenthetjük, hogy Quentin Tarantino új filmje, a Kill Bill az utóbbi másfél–két év legjobban sikerült, előre beharangozott szuperprodukciója. Ez azonban csak a gyengécske Mátrix 2 és a röhejes Mátrix 3 recepciójának fényében minősül feltétlen dicséretnek.

Kevin Smith monológja – Kevin Smith: Dogma

2000. október 15. – írta Köves Gábor

A Clerks (Shop-Stop), a Mallrats és kedvencem, a Chasing Amy (Képtelen képregény) után elérkeztünk Kevin Smith negyedik filmjéhez, a műfajilag behatárolhatatlan Dogmához. Igen, a Dogma őrzi szerzője korábbi filmjeiben felvillantott erényeit. Igen, a Dogmában sokat és viccesen szövegeinek, a Dogma tele van képregénybe illő, de szeretettel felskicceit karakterekkel, s igen, a Dogmában feltűnik Silent Bobként maga a rendező is, oldalán elmaradhatatlan társával, Jay-jel.

Cinikusok háborúja – David O. Russell: Three Kings / Sivatagi cápák

2000. június 15. – írta Horvát Zsolt

A film olyan nyugodt tempóval kezdődik, hogy még véletlenül se derüljön ki: az éppen ábrázolt sivatagban háború dúl, vagy legalábbis dúlt. (A ritmus később úgy megváltozik, hogy szinte húsba vág. A jól megrendezett, profin adagolt csatajelenetek provokatívak, a videoklipjelleg bélyeget nyom, majd kezet fog az alternatívval – valljuk be, ez rettentően jól megy ehhez a mozihoz.)