Az első akcióhős – Kim Jee-woon: The Last Stand / Erőnek erejével

2013. január 28. – írta Jakab-Benke Nándor

Egy akcióhősnek négy tevékenységet kell mesterfokon űznie: a lövöldözést, a verekedést, az autóvezetést, és az erőltetetten vicces egysorosok beköpését. Egy politikusnak csak az utóbbit, így nem csoda, hogy Schwarzenegger megunta a kevés kihívással bíró kormányzói széket, és visszatért oda, ahonnan vétetett, a kamerák elé: hogy lövöldözzön, verekedjen, kocsikázzon és erőltetetten vicces egysorosokat köpjön be. Csak közben eltelt húsz év, és az idő alapos nyomott hagyott Arnoldon is, és a műfajon is.

Kereszt Sanyi – Rob Cohen: Alex Cross

2012. november 15. – írta Pernecker Dávid

Bizonyára vannak páran, akik emlékeznek – urambocsá’ szeretik – a Morgan Freeman-uralta két Cross-thrillert, a Pók hálójábant (Along Came a Spider), és az azt megelőző A gyűjtőt (Kiss the Girls). Annyira nem is voltak rossz filmek, de valahogy James Patterson könyvhőse nem került a thriller-univerzum bálványai közé. Mondjuk emiatt nem törtek ki forrongások egy nagyvárosban sem. Mára – több mint egy évtizeddel e filmek után – valakinek odafönt támadt egy forradalmi ötlete: defibrilláljuk Alex Cross-t, és kezdjük az elejétől a kálváriáját. Tehát, az Alex Cross egy előzményfilm. Ráadásul semmi köze nincs egy Patterson-könyvhöz sem, valamint Rob Cohen rendezte. Ezek közül egyik sem kecsegtet semmi jóval.

A Hoover-dosszié – Clint Eastwood: J. Edgar

2012. január 23. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood a szellemiségében ugyan nagyon is amerikaias, de idegen terepen játszódó Mandela-filmjét és Azután című, életművében meglehetősen társtalan spirituális drámáját követően visszatért ahhoz, amihez mindig is nagyon értett: az amerikai félmúlt és önismeret meghatározó problémáihoz.

A tévelygő! – Steven Soderbergh: The Informant! / Az informátor!

2009. december 8. – írta Gyenge Zsolt

Kedves Olvasó! Próbálja csak felkiáltó hangsúllyal mondani a fentebb is olvasható filmcímet. Ugye, milyen vádlóan, megbélyegzően hangzik? Vajon miért tette hozzá ezt a felkiáltójelet Soderbergh új filmjének címéhez, mikor az alapul szolgáló könyvből ez hiányzik? Ha egyből nem tudja a választ, nézze meg a filmet. Bár nekem így se sikerült.

A tengerimalacok esete az esztétikai világválsággal – Hoyt Yeatman: G-Force – Rágcsávók

2009. augusztus 27. – írta Farkas István

A processzortechnika egyre nagyobb léptékű fejlődése alapjaiban írta felül a Disney stúdió által felállított és kifejlesztett, öröknek tűnő 12 Basic Principles of Animation munkacímű szabályegyüttest – és ennek értelmében a közel 90 éves rajzfilmszemléleti hagyományainkat. A rivalizáló stúdiók egyre magasabbra helyezett léceit olyan rajzfilmek próbálják átugrani, melyek szociális tényezők feldolgozására is vállalkoznak.

A hatalom ezeregy szeme – D. J. Caruso: Eagle Eye / Sasszem

2008. október 14. – írta Varga Anikó

Két hete fut a mozikban az Eagle Eye, Magyarországon ez idő alatt megnézték vagy tizenháromezren. Szempontunkból ez persze nem jelent semmit – ajánlani csak azoknak tudnám, akik nem vágynak többre másfélórás popcorn-rágcsálós punnyadásnál. Hiába vernek szét és robbantanak fel ugyanis több száz autót D.J. Caruso filmjében, az adrenalinszint alacsonyan marad.

Könnyű fordítás – Sydney Pollack: The Interpreter / A tolmács

2005. június 15. – írta Molnár Péter

A tolmács reklámkampányában a legütősebb információnak szánták, hogy ez lenne az első film, amit az ENSZ New York-i székházában, az intézmény tulajdonképpeni főépületében forgattak. Nem minthogyha már nem ihletett volna meg eddig is sok forgatókönyvírót és rendezőt a villogó felhőkarcoló-komplexum, csakhogy eddig senki nem kapta meg az engedélyt a forgatásra.

Sok hajsza semmiért – William Friedkin: The Hunted / Veszett vad

2003. szeptember 15. – írta Szántai János

Azoknak a rendezőknek, akiktől láttam valami, nos nem föltétlenül jót, nekem tetszőt bár, hajlamos vagyok időnként elnézni ezt-azt. Így állok többek között William Friedkinnel is. Megnéztem A francia kapcsolatot, aztán az Ördögűzőt, és azóta mást se teszek, mint nézek elfele. Ám a legújabb Friedkin-opusz esetében nem tudtam, mit kezdeni ezzel az elnézéssel. Hacsak nem félrenézést értek alatta, de akkor meg minek beülni a moziba.

A műsor, amin halálra szórakozzuk magunkat – A Discovery Channel és a Crime Night

2003. június 15. – írta Blos-Jáni Melinda

Legyünk őszinték, nem azért nézzük a Discovery Channelt, mert tudományosan érdeklődünk az egyiptomi múmiák, a krokodilok vagy az igazságügyi orvostudomány iránt, inkább a titok megfejtésének ígérete és kalandja állít le a tévé kapcsolgatása közben.