Szerelem elmebaj idején – Călin Peter Netzer: Ana, mon amour

2017. március 8. – írta Székely Bíborka

Az Aranymedve-díjas Anyai szív (Poziția copilului) rendezőjének legújabb filmje ezúttal egy szerelmi történetet boncolgat. Román újhullám pszeudo-intellektuálisoknak, Nietzsche- és pszichoanalízis-rajongóknak. Csak kár, hogy az a fránya történet sehogy sem akar összeállni.

A gyanú árnyékában – Alex Gansa, Howard Gordon: Homeland – A belső ellenség

2015. február 3. – írta Németh Szabolcs Előd

A Showtime eddig négy szezont megért, többszörösen díjazott sorozata igyekszik kiválogatni azt, hogy mit kell megtartania és mit kell kidobnia elődjéből, a 24-ből.

Nem nőknek való vidék – Tommy Lee Jones: The Homesman / A kelletlen útitárs

2014. december 9. – írta Pernecker Dávid

Glendon Swarthout 1988-as The Homesman című regénye beolvasott az egyvonalas nőábrázolásoktól apránként elfáradó westerneknek. Nem hiába nem csináltak eddig belőle filmet.

A maszk mögött a zenész – Leonard Abrahamson: Frank

2014. augusztus 4. – írta Soós Tamás

Igen, ez az a film, amelyben Michael Fassbender végig egy óriási papírfejben játszik, és olyan aranyosan furának tűnik, hogy a filmnek csakis a Sundance fesztiválon lehetett a premierje. A Frank a beígérttel szemben persze csak enyhén bizarr, viszont nagyon vicces: egyértelműen a nyár slágervígjátéka.

Baj van a részeg tengerésszel – Paul Thomas Anderson: The Master

2013. április 17. – írta Kovács Patrik

Paul Thomas Anderson illő módon folytatja rendhagyó történelmi analízisét: a The Master alkalmával nemcsak egy markáns korszellemet térképez fel tőle megszokott precizitással, hanem rámutat, hogy honnan és hogyan is uszulnak ránk szép, filléres eszmék a posztindusztriális világban.

Excelsior! – David O. Russell: Silver Linings Playbook / Napos oldal

2013. február 10. – írta Buzogány Klára

Állíthatták már trófeás polcukra a legjobb filmnek járó Oscar-díjat beteg főszereplőről készült drámák producerei megérdemelten is (Száll a kakukk fészkére), és kevésbé megérdemelten (Becéző szavak) is. Az idén nyolc kategóriában jelölt Napos oldal producerei talán nem fognak ennyire örülni, de a (mellék)szereplők egészen biztosan. Szobrocska ide vagy oda: a néző elégedett mosollyal és maradandó filmélménnyel távozhat a moziból.

Spanyol pszicho – Jaume Balagueró: Mientras duermes / Amíg alszol

2012. november 19. – írta Csiger Ádám

Jaume Balagueró már azelőtt tehetséges horrorrendezőnek számított, hogy Paco Plazával közösen megrendezték volna a [Rec] című nagysikerű zombifilmet. A [Rec] franchise-t félretéve hosszú hiátus után új szóló-mozival jelentkezik: az Amíg alszol az utóbbi évek egyik legkülönösebb horrorja.

Bosszúról bosszúra – Farhad Safinia: BOSS

2012. február 29. – írta Ferenczi Szilárd

Számtalan, a hatalomhoz eszelősen ragaszkodó őrült tanyázott már a történelemben, filmen, olvasmányainkban ahhoz, hogy a kanapéról régi ismerősként üdvözöljük Thomas Kane-t, a Boss című sorozat kulcsfiguráját. Azonban ha úgy hittük, ránézésre azonosítani tudjuk már az ilyen alakok indíttatásait, cselekvési irányát, apró és nagyszabású játékterveit, Chicago dramatizált polgármestere lépten-nyomon kibabrál a bennünk bölcsen bizakodó mozgóképi látnokkal.

Érzelmes utazás – Barry Levinson: Rain Man / Esőember, 1988

2010. május 14. – írta Buglya Zsófia

Az 1988-as év legjobb filmjét az alábbi 5 jelölt közül választották ki az Amerikai Filmakadémia tagjai: Az alkalmi turista (r: Lawrence Kasdan), Dolgozó lány (r: Mike Nichols), Lángoló Mississippi (r: Alan Parker), Veszedelmes viszonyok (r: Stephen Frears) és Esőember (r: Barry Levinson). Választásuk ebből a nem annyira korszakos, inkább tehetséges mestermunkákat felvonultató mezőnyből Levinson érzelmes meséjére esett.

Száll a fészek helyére – Miloš Forman: One Flew over the Cuckoo's Nest / Száll a kakukk fészkére, 1975

2009. augusztus 21. – írta Plájás Erzsébet

Ha a díjakat „beseperni” szokás, Miloš Forman a Száll a kakukk fészkére című filmjével nem sepregetett, hanem tartós fészket rakott az öt legfontosabb Oscar-díjnak 1975-ben (legjobb film, rendező, színész, színésznő, és forgatókönyv). A változatos versenytársak (Nashville, Amarcord, Barry Lyndon) között – a filmakadémia zsűrijének döntésétől eltekintve is – Forman filmje 2009-ben is korszerűen lenyűgöző.