Talán még az igazán nagy Tarantino-rajongók közül is kevesen emlékeznek, hogy amikor annak idején megjelent a két filmből „összevarrt” Grindhouse, a Terrorbolygó és a Halálbiztos között sosem létező filmek előzetesei is helyet kaptak, megidézvén a 80-as évekbeli moziélmény hangulatát. Ezek közül az egyik, az Eli Roth által rendezett Thanksgiving, (szó szerint) Hálaadás mostanra valódi filmmé nőtte ki magát, talán még jobbá, mint amilyen elképzelt elődje lehetett volna.
Alig egy hónapja kezdték el forgatni Budapesten a Borderlands széria A-kategóriás sztárokkal kitömött filmes adaptációját. Ahogy a legtöbb mozivászonra átültetett videójáték esetében, itt is felmerül a kérdés, hogy képes-e ez az ősibb médium elvinni a hátán pusztán a sajátos hangvételű sztorival, a látvánnyal és a színészi játékkal azt, ami a game esetében egy jóval komplexebb, interaktív élményt jelent. Vagy ismét csak egy vérszegény utánérzést kapunk majd?
Három cowboy lovagol a kanyonban. Joe aranyon, Bill ezüstön... és Charles Bronson. Bruce Willis pedig egy rozsdás pléhből készült remake-en poroszkál Charles után.
Az Utórengés műfaji megnevezése horror-thriller, de simán elmegy trash-nek is, már amennyiben az orbitális mennyiségű vér, erőszak, sztereotípia, dramaturgiai pontatlanság és a karakterek felszínessége stílusjegyként értelmezhető (bár van egy olyan gyanúm, hogy ebben az esetben ez nem szántszándék, inkább csak mellélövés).
Ha valaki csak úgy heccből készít egy hamis film trailert, a szerzői jogokkal körülfont 21. században akár még arra is számíthat, hogy a kevés humorérzékkel megáldott filmmogulok nem csak töröltetik azt a videomegosztókról, de belengetik az ártatlan user előtt a bíróság rémét is. Ritka az olyan eset, hogy egy ember, akinek a neve felbukkan egy home made kisfilmben, fogja magát, és per helyett szerződést ajánl a tehetséges ötletgazdának. (nyugat.hu)
Amikor Eli Roth négy évvel ezelőtt vacak másfélmillió dollárból elkészítette a Gonosz halottra emlékeztető, minimalista független horrorfilmjét, sokan máris az új Sam Raimit látták meg benne. A párhuzam nyilvánvalóan túlzás, ám kétségtelen, hogy a csekély ráfordítás ellenére a harmincas rendező több izgalmat és feszültséget teremtett, mint némely több tízmilliós hollywoodi próbálkozás. Az ugyancsak bombasztikus anyagi sikernek bizonyuló Motelből az mindenesetre látszik, hogy Roth nem különösebben nagy talentum, ám kellő mennyiségű 4:3-as rémületet látott már életében ahhoz, hogy tudja, mi kell a nézőnek.
A borzalmak vagy a fantasztikum világát megidéző, „vagy egész egyszerűen elszállt" (a szervezők) rövidfilmek mellett három film szerepelt a fesztivál Árnyak megnevezésű szekciójában.
