Elfedett forradalmárok – Cs. Nagy Sándor: Láthatatlanok

2022. március 10. – írta Incze Kata

Cs. Nagy Sándor dokumentumfilmje a „mecseki láthatatlanok” néven emlegetett ötvenhatos gerillacsoport három egykori tagja köré szerveződik. A legnagyobb vidéki partizánharcként emlegetett eseményről csak legendák szólnak, a rendező pedig ezt a ködöt próbálja eloszlatni az interjúalanyok személyes tapasztalatainak bemutatásával.

Cs. Nagy Sándor és Makkai Bence filmjeivel folytatódik a Kedd esték a Toldiban filmklub műsora

2013. május 13. – írta a szerk.

Elsőként Makkai Bence és Cs. Nagy Sándor Holtvágány című munkáját, majd Cs. Nagy Sándor Aranyváros című filmjét vetítik 2013. május 14-én 20:30-es kezdettel.

„Jó lenne jó filmet csinálni” – Beszélgetés Cs. Nagy Sándorral

2002. október 15. – írta Libor Anita

Azt már mindenki tudja, hogy a filmezéshez is csupán három dolog kell: pénz, pénz, pénz. És hogy ez mennyire így van a magyar filmgyártásban is, arról Cs. Nagy Sándor tud igazán beszélni.

Fiatal filmesék – A 33. Magyar Filmszemle játékfilmjeiről II.

2002. március 15. – írta Zágoni Balázs

A sajtó-akkreditációs kálvárián magát sikerrel átverekedő újságíró végre felszusszanhat a Corvin mozi Jávor termében. Csütörtök délelőtt elkezdődik, és kedd délutánig tart a filmáradat, napi öt-hat játékfilm kerül terítékre, akárcsak egy királyi lakomán, mely egy hétig is eltarthat és az egyik fogás a másikat éri. És azt látni, hogy a tavalyi csoda folytatódik, legalábbis ami a fiatal filmesek áttörését illeti. A tavalyi Moszkva Tér és a Macerás ügyek után most újabb fiatal filmek születtek.

A tenyéren természetesen tollászkodó madár – Műfaji problémák a 90-es évek néhány Erdélyben játszódó dokumentumfilmje kapcsán

2000. november 15. – írta Boronyák Rita

Ne szépítsük: az Erdély-tematikájú sablonos riportfilmeknek szezonjuk van. Ha azonban bátran eloszlatjuk az „Édes Erdély" közhelyes bús ködét, nyereségünk egy termékeny paradoxon: azok a filmek az igazán izgalmasak, ahol csak mintegy háttérként van jelen a táj, az ország. A lényeg a történetben keresendő, a hősökben. A személyiségtől törvényszerűen fordulunk vissza a tájhoz: attól válik fontossá a környezet, hogy azok a bizonyos emberek éppen ott és csakis ott lettek azzá, akikként érdekesek.