Mariano Cohn és Gastón Duprat argentin forgatókönyvíró-rendezők az Út a díjesőig után ismét saját világukba merülő, elvarázsolt alkotóegyéniségeket bemutatva parodizálják a szerzőiség jellegzetességeit. A Semmi ugyanakkor a korábbi szatirikus hangvétel helyett sokkal líraibb módon láttatja művész hőse megpróbáltatásait.
Argentina idei nevezettje sok szempontból ideális Oscar-alapanyag, nemcsak a mindig vonzó „megtörtént eseményekből” címke, hanem a társadalmi-politikai áthallások miatt is. De ezúttal a félmúlt történelmének lehengerlő súlya, illetve a műfaji formula kissé agyonnyomja az egyébként izgalmas alapanyagot.
Visszatérő és örökérvényűnek tűnő megállapítás, hogy a film és a történelem Latin-Amerikában egymástól elválaszthatatlan területek, egyik a másik nélkül nem érthető meg teljes valójában. Mindez Kuba, Mexikó és Chile mellett Argentínára igaz a leginkább, ahol a „történelmi” kitétel számos megközelítésből érvényes. A film és a politikai rendszerek kölcsönhatása, a történelmi emlékezet mozgóképes ábrázolásának jelentősége, valamint a film feladata a (mindenkori) jelen formálásában az argentin filmtörténet legfőbb jellemzői között szerepelnek, sok esetben úttörő mivoltuk is tagadhatatlan.
Mariano Cohn és Gastón Duprat filmje a modernizmus nagymestereit idézve tart görbe tükröt az álszent filmipar, a túlértékelt színészmesterség és a maníros művészi érzékenység elé. Az argentin rendezőpáros ugyan az öniróniára helyezi a hangsúlyt, mégis mélységes tisztelettel adózik témái előtt. Az Út a díjesőig a modern művészfilm kamaradrámába oltott szatirikus olvasata.
Az argentin Damian Szifrón fekete komédiája, az Eszeveszett mesék (Relatos Salvajes) nyitja meg a Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál 14. kiadását május 29-én 20:45-kor a kolozsvári főtéren.
