Szegény Natasa – Julio Medem: Ma Ma/Mama

2016. május 3. – írta Papp Attila Zsolt

Van-e élet a halál előtt? Erre a kérdésre keresi a választ és talál ki életstratégiákat egy tragikus sorsú, erős jellemű szépasszony, egy szintén sorscsapásokkal sújtott, vallásos futball-impresszárió és egy érzelmes nőgyógyász, aki a legváratlanabb pillanatokban fakad dalra. Csak bírják a könnycsatornáink.

Elveszettek – Horváth Lili: Szerdai gyerek

2015. december 3. – írta Dobi Ferenc

A Szerdai gyerek, akárcsak a Veszettek, egy mélyszegénységből kitörni próbáló fiatal története. De míg az utóbbi egy zsánerbe csomagolt, fekete-fehér, negatív jövőkép, addig Horváth Lili filmje a magyar jelen hiteles lenyomata. A fókusz itt is veszetteken van – csak nem meg-, hanem el-.

Cselédből anyává válni – Anna Muylaert: Que horas ela volta? / The Second Mother / A második anya

2015. július 7. – írta Petz Anna

A zömében forgatókönyvíróként tevékenykedő brazil Anna Muylaert negyedik nagyjátékfilmje, A második anya egy társadalmi érzékenységgel megfűszerezett anyamelodrámát kínál. A rendezőnő azonban a hányatatott nősorsokat könnyfakasztó pátosz helyett szerethető, helyenként kifejezetten mulatságos hangnemben tálalja.

Szeszélyes testvérek – James L. Brooks: Becéző szavak / Terms of Endearment

2012. július 27. – írta Buzogány Klára

1984-ben keserédes vígjáték tarolt az Oscar-gálán. A tévés veterán James L. Brooks – aki ekkor már egy sereg Emmy-díjjal büszkélkedhetett tévésorozataiért – először próbált szerencsét a mozivásznakon, és nem is fogott mellé: a Becéző szavak meghozta neki az akadémia legjobb filmrendezőnek járó szobrocskáját, mellé 4 másik Oscart és 6 jelölést, továbbá 4 Golden Globe-díjat, 2 -jelölést, és a díjözön egyre csak folytatódott.

Bukott angyal a halászok között – Alix Delaporte: Angèle et Tony / Angèle és Tony

2011. szeptember 14. – írta Buzogány Klára

Az amerikai filmekből vagy sorozatokból ismerősen csengő „hogyan szerezzünk férjet minél hamarabb?” kérdésre ad igen erőteljes és eredeti választ a hírügynökségi újságíróként és dokumentumfilm-rendezőként befutott Alix Delaporte első nagyjátékfilmje. Nyers romantikus dráma ellenszenves hősnővel, rideg tónusokban ábrázolt belső világgal, ami végül felszabadítóan megszépül. Mondhatni: nagyon is európai módon megformált válasz az amerikai kérdésre.

A jég hátán is – Courtney Hunt: Frozen River

2009. április 7. – írta Buzogány Klára

Emlékeztek Erin Bronckovichra, aki szívére és éles eszére hallgatva egyedülálló, munkanélküli anyából befutott ügyvédnővé küzdi fel magát? Hát Irina Palmra, a bizarr módon egy szexklubban munkát vállaló nagymamára, aki halálos beteg unokája kezelésére gyűjt pénzt? Nos, valahol ebben a sorban van a helye Ray Eddynek, a Frozen River főhősnőjének is.

Virágot (Ch)Angelinának – Clint Eastwood: Changeling / Elcserélt életek

2009. február 13. – írta Papp Attila Zsolt

Clint Eastwood az Elcserélt életek (Changeling) című alkotásában is hagyományosan hollywoodi klisékkel és műfajokkal dolgozik, olymódon azonban, hogy folyamatosan feszegeti azok határait, sosem feledve, hogy mindig a történet és a benne rejlő, belőle kibontakozó drámaiság a lényeg – mindennek alapja pedig a hajszálpontos történetépítkezés és a remekül kidolgozott karakterek.

Szellemidézések – Juan Antonio Bayona: El Orfanato / Árvaház

2008. április 15. – írta Oláh-Badi Levente

A horror tulajdonképpen az anyák filmje. Mert szenvedni, aggódni, félteni tudni kell, ha a horrorfilmes katarzist akarja az ember. Mert egy jó horrorfilm alatt apait-anyait beleszorong a néző. Az Árvaház 2007 legsikeresebb, egyébként Oscarra is jelölt, spanyol filmje. Méltán számíthattam (volna) igazi borzongásra.

Apa : Anya – Duncan Tucker: Transamerica

2006. június 15. – írta Valuska László

A biológia által létrehozott nemi kategóriák olyan keretei az életünknek, amelyek sokszor rengeteg problémát okozhatnak, bár azt hiszem nem a fehér-heteroszexuális-férfi beszélő pozíciójából a legfontosabb ezt artikulálni, mivel a társadalom számára ez a legelfogadottabb: az uralkodó nézőpont és beszédmód. A test az utóbbi évtizedekben az emberek figyelmének középpontjába került, hiszen azáltal, hogy minden átalakíthatóvá vált, eltűnni látszanak a határok férfi és nő, illetve az azonos neműek között is.

Saját szabású álmok – Søren Kragh-Jacobsen: Skagerrak / Édes álmok

2004. szeptember 15. – írta Gyenge Zsolt

Mások álmait megismerni nem kis feladat, s teljes mértékben valószínűleg sosem sikerül. Az Édes álmok főszereplőjének azonban még ennél is nagyobb feladatot kell teljesítenie: egy baleset folytán neki kell barátnője álmait valóra váltania. A kérdés persze csak az, mennyire fog a más által megvalósított álom az eredetire hasonlítani.