Univerzum-kaleidoszkóp bálnával – Ayumu Watanabe: Kaijû no kodomo / Children of the Sea / A tenger gyermekei

2020. december 3. – írta Buzogány Klára

Álltál már valaha egy akvárium óriási üvegfelülete előtt, belefeledkezve a túloldal masszív víztömegében kavargó halak sokaságába? Ha esetleg gyerekként és egy nagyszabásúbb akvárium, mondjuk egy óceanárium hatalmas, változatos életközösséget bemutató tengerdarabkája előtt élted meg ezt a pillanatot, akkor nagyon fogod érezni ezt a filmet. Érteni nem biztos.

Mit teszünk, amikor van lehetőségünk megúszni egy bűnt? – Beszélgetés Hartung Attilával és Kerékgyártó Yvonne-nal a FOMO-ról

2019. október 11. – írta Zsizsmann Erika

A Z-generáció filmjeként üdvözölték Hartung Attila Inkubátor Programban megvalósult első nagyjátékfilmjét, a FOMO-t, az alkotók szerint azonban ennél többről van szó, bűnt ugyanis nem csak a fiatalok követnek el. A budapesti éjszakában játszódó film ötlete régóta foglalkoztatta a rendezőt, a forgatókönyvet végül Kerékgyártó Yvonne-nal (Free Entry) írták másfél év intenzív munkával. Az alkotópárossal többek között arról beszélgettünk, hogy miért dobta vissza egy ízben a forgatókönyvet a Magyar Nemzeti Filmalap, miért jó, ha kötekednek a színészek a forgatáson, és miért volt fontos számukra az elkövető szemszöge.

A tetteknek következményeik vannak – Jorgosz Lanthimosz: The Killing of a Sacred Deer / Egy szent szarvas meggyilkolása

2017. június 16. – írta Váró Kata Anna

Jorgosz Lanthimosz legújabb filmje lassan kibontakozó formalista bravúr, ami hagy némi hiányérzetet maga után.

Pornósztárnak lenni szopás – Rob Epstein – Jeffrey Friedman: Lovelace

2013. augusztus 22. – írta Veres Szilárd

A Lovelace olyan, mint egy rossz tévéfilm. Akit érdekel a Linda Lovelace-sztori, annak inkább a Mély torok mélyén című dokumentumfilmet ajánlanám, akit meg a pornó-téma, annak a Boogie Nightsot. A Lovelace-t viszont semmiképp!

Bűn és bűnhődés – Kim Ki-duk: Pietà

2013. június 4. – írta Papp Attila Zsolt

Számítani lehetett rá, hogy Kim Ki-duk új, velencei Arany Oroszlánnal jutalmazott filmje sokaknál kiveri a biztosítékot – akárcsak a néhány éve a TIFF-en szintén bemutatott A sziget. És a hatás valóban nem maradt el: kevés film „büszkélkedhet” azzal, hogy első húsz perce-félórája alatt csapatostul hagyják el a nézők a vetítőtermet.

Életet adó (állat)halálok – Adrian Sitaru: Domestic

2013. március 29. – írta Farkas István

Nem tudom, meg lehet-e unni valaha a román filmeket. Azt sem tudom, hogy elérhetnek-e a román filmek arra a szintre, hogy különösebb, fesztiváldíj által generált csinnadratta nélkül is megtöltsék egy hazai kisváros közepes mozitermét. Azt viszont igen, hogy Adrian Sitaru Domestic című nagyjátékfilmjével megérdemelné utóbbit.

Hollywoodtól Saigonig – A vietnami háború az amerikai filmben III.

2010. március 22. – írta Jakab-Benke Nándor

Minden korszaknak megvan a maga politikája, minden politikának a maga háborúja – és minden háborúnak a maga filmes világa. Sorozatunk utolsó részében Oliver Stone trilógiájáról, Kubrick alapművéről, és ennek a mára nosztalgikussá vált filmes világnak a lassú kikopásáról lesz szó.

Ízléstelenség, gusztusosan – Sam Raimi: Drag Me To Hell / Pokolba taszítva

2009. július 21. – írta Jakab-Benke Nándor

Sam Raimi több mint 10 évnyi hollywoodi bérdirektorkodás (amiből három egyre gyengülő színvonalú Pókember) után visszatér oda, ahonnan vétetett: az intelligens, vérbő humorral elkészített, gyomorforgató horrorok világába. Ezúttal egy PG-13 besorolással.