Beszarás – Tímár Péter: Casting minden

2008. február 4. – írta Puskai Melinda

Egészséges erotika, Csapd le csacsi!, Csinibaba,  6:3, Zimmer Feri, Le a fejjel – a közös bennük: az egyedi stílusú Tímár Péter rendező. A sort a Csinibaba sikerreceptjére levezényelt új filmje egészítheti ki; szex, szerelem, gyengédség, de csak megfelelő mennyiségben, tingli-tangli zenével – így fogalmazhatnánk meg a Casting minden receptjét.

„Eladom a kocsimat, ha kell, de esküszöm, megadom!” – Lakatos Róbert: Bahrtalo! Jó szerencsét!

2008. február 3. – írta Gyenge Zsolt

Lakatos módszerének a lényege az, hogy miután megteremtette az alaphelyzetet, visszahúzódik, és hagyja hogy szereplői arra reagálva megéljék a történetet. Ennek a megközelítésnek köszönhetően az egész film olyan különlegesen üde és friss hatást kelt, ami az utóbbi években született magyar filmek között ritkaságnak számít.

Mindenkinek van valakije – Paczolay Béla: Kalandorok

2008. február 3. – írta Puskai Melinda

Háromgenerációs road movie: avagy három, egymástól elhidegült, gondjaikat büszkeségük mögé rejtő férfi véget nem érő utazása – akárhogy írnánk is körül a filmet, Paczolay Béla filmje dráma a komédiában.

Pszicho paták – Jonathan King: Black Sheep / A bárányok harapnak

2008. február 1. – írta Jakab Juli

Néha szükség van bizonyos komolyanvehetetlen mennyiségű vérre és trancsírra ahhoz, hogy az ember belássa: szép és pótolhatatlan dolog a filmművészet, de alapvetően mégiscsak a szórakoztatásról szól. Akiben megvan a képesség ennek mérlegelésére, nos, még annak sem biztos, hogy ajánlanám a Bárányok harapnak című filmet.

Angol hu-mor-bid kopor-sóhaj temet-és csal-ád nevet-és tör-pedig hal-ál néz-ő – Frank Oz: Death at a Funeral / Halálos temetés

2008. január 29. – írta Plájás Erzsébet

A film még el sem kezdődött, de a néző arca máris felderül a hozzátartozóit kereső kis koporsó láttán. Az első jelenet pedig kirobbantja a nevetést, ami a film vetítése után is kitart: a nézők nem győzik feleleveníteni a legemlékezetesebb jeleneteket.

Ó, Molière, miért nem vagy te Molière? – Laurent Tirard: Molière

2008. január 28. – írta Márton Imola

Nem-nem, hölgyeim és uraim, nem szabad azt hinnünk, hogy életrajzi filmről van szó. A cím alapján annak tűnik, de bizony nem az. Kérdéses, akkor viszont mi lehetett a rendező célja. Ha Molière ihletforrásainak vagy netán élete kevésbé ismert eseményeinek feltárására vállalkozott, akkor nagyon melléfogott. Molière életéről minimális információt kapunk, hiszen azzal csak a film kerettörténete foglalkozik.

Egy békebeli film: Hrabal és Menzel újra együtt – Jiří Menzel: Obsluhoval jsem anglického krále / Őfelsége pincére voltam

2007. október 15. – írta Sőregi Melinda

Vajon milyen formában van? Tud-e még rendezni? Olyan lesz, mint az eddigiek? Nem lesz-e nagy csalódás? Aggodalmaskodóan fontoskodó és végül ostobának minősülő kérdések az új Menzel-film vetítése előtt. Teltház a Moziünnepen a budapesti Művész Moziban. Öregek és fiatalok együtt várják a legenda filmjét. Sok a jól informált néző: „kedvenc könyvem”, „hallom, a Szabó István is benne van”, „állítólag kilúgozták az eredetit”. És végre elkezdődik.

Amélie csodálatos alteregója – Michel Gondry: La science des rêves / Az álom tudománya

2007. június 15. – írta Dávid Ádám

Álmaimban sem merek gondolni rá, mi sülne ki abból, ha Amélie és Stéphane álmodozásaik közepette összefutnának Párizs álmodozásra kitűnően alkalmas utcáin. Talán felpattanának egy szakadt plüsslovacskára, és üldözőbe vennék a fotóautomaták fantomját...

Japán csomagolású Shakespeare – Kenneth Branagh: As You Like It / Ahogy tetszik

2007. május 15. – írta Márton Imola

Shakespeare-i történetet Japánba áthelyezni eleve veszélyes ötlet. Ha megalapozott a döntés, következetes az adaptáció, akkor talán fog működni a rendszer. Ha azonban a motivációk nem szilárdak, akkor a próbálkozás kudarcot fog vallani.

Borati figyelmeztetés – Larry Charles: Borat: Cultural Learnings of America for Make Benefit Glorious Nation of Kazakhstan / Borat – Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerika

2007. január 15. – írta Buglya Zsófia

Néhány éve baráti körben szuper 8-as felvételeket néztünk a hetvenes évekből: egy régi házibuli képeit. Látva az akkor is lázadó ifjúságot, hirtelen megrázó felismerésre jutottam: a bajusznak befellegzett. Egyrészt mert napjaink csupaszságkultusza száműzte, másrészt mert számos fazon áldozatul esett viselőjének. Nos, most ismét gazdára talált egy modell: ez a tömött, hollószín szőrpamacs valahol félúton a rozmár- és a harcsabajusz között mostantól Borat Szaggyijev védjegye.