Péntek esti csajozáshoz – Gary Winick: 13 Going On 30 / Hirtelen 30

2004. szeptember 15. – írta Libor Anita

A szünidőre való tekintettel a mozikat minden nyáron elárasztják a vakációzó kamaszokat megcélzó filmek. A hasonszőrű főhősök ismerős és kacagtató helyzeteit feldolgozó sztorikat imádják a csemeték, és a felnőttek sem szeretik, ha a nagy melegben valami súlyos mondanivaló fekszi meg a gyomrukat, úgyhogy Gary Winick habkönnyű vígjátékának a sikere elvileg garantált.

Elveszve lenni Tokióban – Sofia Coppola: Lost In Translation / Elveszett jelentés

2004. szeptember 15. – írta Moise Gabriella

Egy kellemesen rózsaszín és legalább annyira kellemesen átlátszó bugyiba burkolt női fenék, lassan, nyugodtan távolodó perspektívában fekvő alak az unalom és szendergés mezsgyéjén, lolitás ártatlanságban.

Ízlésborzolás – David Zucker: Scary Movie 3 / Horrorra akadva 3.

2004. május 15. – írta Bán Attila

Az immár trilógiává fejlődött Scary Movie-sorozat legutóbbi részének új alkotógárdája hadat üzent a kreativitásnak, majd rövid küzdelemben győzelmet is aratott. A második rész egyes helyein még tetten érhettük az alkotói erőlködést, ami abban nyilvánult meg, hogy az első rész sikeresnek gondolt poénjait újra eladták, de a mostani részben mintha még arra sem törekednének, hogy egy félmosolyt kicsikarjanak.

A hervadó virágok merész ötlete – Nigel Cole: Calendar Girls / Felül semmi

2004. május 15. – írta Zágoni Bálint

A yorkshire-i Rylston és Vidéke Nőegylet tagjai számára a csütörtöki nap az együttlétet jelenti, meghitt közös énekeket és építő jellegű előadásokat. Az utóbbi időben például a brokkoli termesztéséről esett szó, emellett az érdeklődők diafilmen követhették végig egy idős házaspár nyaralásának főbb momentumait, kezdve a két repülőjegy közeli fényképével. Annié (Julie Walters – Billy Elliot) is részt vesz ezeken az összejöveteleken, és barátnőjével, Chrissel (Helen Mirren – A Szakács, a Tolvaj, a Feleség és a Szeretője; Gosford Park) hol végigaludva, hol végignevetve ülik végig az érdekfeszítőnek nem mondható estéket.

A nagyorrú és a táskás szemű kalandjai – Francis Veber: Tais-toi! / Pofa be!

2004. április 15. – írta Buzogány Klára

Ha valaki igazán, szívből akar nevetni másfél órán át, kedvcsinálónak válassza Francis Veber legújabb filmjét, a Pofa be! címűt. A nézőre zúduló poénzuhatag garantálja a hasizmok táncát.

Lélekcsere Disney-módra – Mark Waters: Freaky Friday / Nem férek a bőrödbe

2004. február 15. – írta Buzogány Klára

Elcsépelt történet elcsépelt formában – vagy mégsem? Sablonos sztorit feldolgozó filmből igazán „jó” komédia? A Nem férek a bőrödbe című amerikai film például ilyen paradox módon vált az utóbbi hónapok sikerfilmjévé világszerte.

Francia pályán (I.) – Jon Sherman: I'm with Lucy / Lucy a csajom

2003. december 15. – írta Kolumbán Kinga

A Lucy a csajom újabb variáció a Bridget Jones-szal divatba jött szingli-történetekre. Adott egy fiatal, (általában) fehér, diplomás, fényes karrier előtt álló (és neurotikus, allergiás, gátlásos, impulzív) hölgy, aki hirtelen szembesül az Egzisztenciális Problémával: férjhez kellene menni.

Le a szerelmesfilmmel! – Peyton Reed: Down with Love / Pokolba a szerelemmel

2003. december 15. – írta Bán Attila

A Kate és Leopold kapcsán írott összeesküvés-elméletemet vegytiszta formában illusztrálja a Pokolba a szerelemmel című alkotás.

Közelkép a Fal tövéből – Wolfgang Becker: Good bye, Lenin!

2003. december 15. – írta Gál Andrea

A Jammerossie (nyafogkeleti) és a Besserwessie (bezzegnyugati) közötti nézet- és életmódbeli különbségekben, ebben a sajátosan német szkizofrén tudatban gyökerezik az, hogy Beckernek 13 évvel az újraegyesülés után sikerült olyan filmet készítenie a Berlini Fal leomlásáról, ami fergeteges közönségsikert aratott, ugyanakkor rangos szakmai elismerést is tudott szerezni. A közönségsikerről csak annyit, hogy már az első hónapban megdöntötte a német filmek nézőszám-rekordját, ami eddig Michael „Bully” Herbig 2001-es rendezését, a Manitu bocskorát illette. A 2003-as Berlinálén a legjobb európai filmnek odaítélt Kék Angyalt kapta, a Német Film Fesztiválján pedig nem kevesebb, mint nyolc díjjal jutalmazták humorát és kivételesen komoly (egy pillanatig sem komolykodó) kérdésfelvetését.

A „legpocsékabb” kalóz legendája – Gore Verbinski: Pirates of the Caribbean: The Curse of the Black Pearl / A Karib-tenger kalózai – A Fekete Gyöngy átka

2003. november 15. – írta Sándor Anna

…mert a kalózkirályé nem lehet, mivel amit Jack Sparrow művel, az minden, csak nem nyerő. Vagy mégis? A mindenható egér-stúdió sok-sok évre visszamenőleg a legsikeresebb kalózfilmet készítette el – úgy is mondhatjuk, feltámasztotta a műfajt hamvaiból. Természetesen a tiszta kalandfilm műfajának már leáldozott, így a producer, Jerry Bruckheimer (Armageddon, Pearl Harbor) követte a bevált tanácsot, az egzotikus kalandokat romantikával és humorral keverte. Ami viszont ezek mellett igazán meglepő, hogy a Disney beleegyezett a néha horrorfilmet idéző jelenetekbe is.