Történelmi fantasztikum örök kamaszoknak – Gareth Edwards: Rogue One: A Star Wars Story / Zsivány Egyes: Egy Star Wars-történet

2016. december 16. – írta Szabó R. Ádám

Némi deja-vu érzéssel foglaltam helyet moziszékemben a Zsivány Egyes: Egy Star Wars történet ún. „előbemutatóján”, tavaly ugyanis ugyanebben a moziban vártam óriási izgalommal Az ébredő erőt. Idén azonban közel sem voltam/lehettem ennyire izgatott, hiszen már a bemutató előtt tudni lehetett, hogy ebből a filmből sok minden, eddig elmaradhatatlannak tűnt elem ki fog maradni, többek között az ikonikus, felkúszó kezdőszöveg, és John Williams zenéje, amely nélkül talán sosem lett volna akkora siker a Csillagok háborúja, mint így.

Temetetlen múlt – A nosztalgia és a film

2016. december 15. – írta Pernecker Dávid

„Azért kár, hogy a régi jó dolgokból, nem maradt semmi” – mondja a chipsreklámban a bácsi. „Dehogynem” – mondjuk mi. Elég megnézni pár nosztalgikus filmet, a múlt ott él bennük, és élni is fog. Így vagy úgy.

Egy pont hivatalból – Josh Gordon, Will Speck: Office Christmas Party / Hivatali karácsony

2016. december 13. – írta Székely Bíborka

A Hivatali karácsonyon látszik, hogy csak hivatalból, az időszakra való tekintettel összedobott iparosmunka, amely sem mint vígjáték, sem mint sztori nem működik. Kár volt a rénszarvasért.

Ugyanúgy könnyesre röhögtük magunkat – Mark Waters: Bad Santa 2 / Tapló télapó 2

2016. november 24. – írta Tóth Menyhért

Billy Bob Thornton piás Mikulása tizenhárom év elteltével is veszettül szórakoztató, pronyóságból tehát idén karácsonykor sem szenved majd hiányt, akinek ez kell ahhoz, hogy ünnepi hangulatba kerüljön.

Síppal-dobbal – Oliver Stone: Snowden

2016. november 22. – írta Ferenczi Szilárd

Legyen egy világraszóló esemény bármily friss, vagy létezzen bár róla máris egy kitűnő Oscar-díjas dokumentumfilm (Citizenfour, r. Laura Poitras, 2014), vagy legyen a főhős még oly széles körben ismert is, Hollywood akkor is elkészíttet egy tök felesleges játékfilmet az Egyesült Államok forró történelmi pillanatainak szakértő-rendezőjével, a jelenkori rejtett amerikai múlt felkent professzorával, Oliver Stone-nal.

„Jaj, nemá’, megint.” – Rob Zombie: 31

2016. október 18. – írta Pernecker Dávid

Rob Zombie megint lenyúlta saját filmjeit, és megint nincs mondandója. A 31 vaktában döfköd, tahó módon, unalmassá és érdektelenné válva. 

Ebből többet is ki lehetett volna hozni – Jared Hess: Masterminds / Lángelmék

2016. október 17. – írta Rácz Viktória

„Remélem, hogy kirabol még egy bankot, és akkor jöhet a második rész.”- hangzott el Zach Galifianakis szájából a Jimmy Kimmel talk-showjában adott interjún. Ha a Lángelmék forgatókönyve nem igaz történeten alapult volna, mindenki azt mondaná, hogy túl valószerűtlen.

A túlnépesedés maga a pokol – Ron Howard: Inferno

2016. október 13. – írta Csiger Ádám

Dan Brown nagysikerű franchise-ának harmadik felvonásába minden korábbinál több jutott az Indiana Jones-mozik misztikumából.

Kicsi a világ – Tate Taylor: The Girl on the Train / A lány a vonaton

2016. október 10. – írta Csiger Ádám

Aki szeretné tudni, mik a bestseller-adaptációk és a kortárs hollywoodi műfajfilmek leggyakoribb buktatói, mindenképpen nézze meg A lány a vonaton című thrillert.

Az eltékozolt tehetség képeskönyve – Tim Burton: Miss Peregrine's Home for Peculiar Children / Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei

2016. szeptember 29. – írta Sándor Anna

Hiba lenne egy filmet a plakátja alapján előítéletekkel fogadni, a Vándorsólyom kisasszony különleges gyermekei esetében mégis bevált, amit a kompozíció sugall: szép, de menthetetlenül unalmas tucatfantasy készült Ransom Riggs vászonra kívánkozó, lehetőségekkel teli könyvéből. Temethetjük Tim Burtont?